Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

a Dankl hadsereg győzelmes előnyomulása Lublin alá az ellenség túlerejével szemben.

Késő délután volt már, mikor Pikule-ban sátort vertünk. Itt, a Tanew-körzet hol poros, hol ingoványos, részben kiszáradt erdőrészében állapodtunk meg. E környéken keresztül három héttel ezelőtt még reménnyel telve vonultunk Lublin felé. Most a hadjáratnak ez a része befejeződött. Nem volt mindegy, hogy így végződött. Esztergomi elindulásunk óta első alkalommal volt a teljes ezred együtt pihenőben. Azonban már igen sokan hiányoztak sorainkból. Ezredesünk itt ismertette a mi 1. hadseregünk feladatát a Lublintól Lembergig tartó hatalmas csatában. Mind az 1. hadsereg, mind a kötelékében harcoló ezredünk fényesen megállta helyét. Csak így, az egész arcvonal bal szárnyát biztosítva van remény a lembergi csata sikeres kimenetelére.

Az ezred lecsökkent maradványából két zászlóaljat szerveztek, éspedig a régi I. és III. zászlóaljból Klempa őrnagy parancsnoksága alá került az új I. zászlóalj; a II. és IV. zászlóaljból Lengyel százados parancsnoksága alá az új II. zászlóalj. Nyugodt éjszaka után tovább meneteltünk a végeláthatatlan vonatoszlopok között az egyedüli dorongúton vissza a San menti Zazecze felé. Délután esni kezdett s mi hálásak voltunk, hogy eddig megkímélt ettől az időjárás. Az egész lublini hadjárat 2 esős napot kivéve verőfényes időben zajlott le.

Nem sejtettük ekkor, hogy a lembergi csata, amitől sokat reméltünk, már eldőlt. A legfelsőbb hadvezetés e napon a déli órákban adta ki a parancsot a harc félbeszakítására s a hadseregeknek a San folyó

43