Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

A császári és királyi 26. gyalogezred

tett lövészárkok, kis lyukakban kellett a tűzcsapást elviselnünk. A IV. zászlóaljat ismét bevetették és mindenütt siettek a tartalékok előrehelyezésével az első vonal megerősítésére. A kora délutáni órákban kezdődött a támadás a 33. hadosztály ellen. Ezért a Zaraszów északon elhelyezett szomszédos alakulatokat vissza kellett vonni Zaraszów mögé. E visszavonulás fedezésére Bloss százados két századával ellentámadást rögtönzött, hogy a támadókat a szükséges ideig visszatartsa. A Borotha csoport előtt tehát az ellenség támadása összeomlott, a csoport erősen tartotta állásait. Az arcvonal egyéb részein azonban némi teret nyertek az oroszok és beásták magukat. Fontos, hogy a hadosztály megtarthatta összefüggő arcvonalát, bár ennek is sok sebesült és több halott volt az ára. A következő napokban csak az ellenséges tüzérség pásztázta vonalainkat. A Borotha csoport bal szárnyát képező II. zászlóalj szenvedte el legjobban a tüzesapásokat, ezért szeptember 8-án visszavonták az összelőtt faluból. Mialatt azonban ezek az új állásaikat építették ki, meglepetésszerűen orosz támadás érte őket. Azonban századaink se maradtak tétlenül, azonnali ellentámadással válaszoltak. Ullisperger hadnagy, századparancsnok két szuronydöféstől esett el, a III. zászlóalj parancsnoka, Waldkirch százados pedig súlyos sebesülten került orosz fogságba. Erre Szilaveczky százados vette át a zászlóalj parancsnokságát, hős ellenállásukkal megtorpant az orosz áttörési kísérlet. így az ellenség kénytelen volt állásaink előtt ismét beásni magát. E napon kezdődött a második lembergi csata. Az ellenség a mi 1. hadseregünk arcvonalát óriási csapatösszevonásokkal és vég nél41