Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

és kit csupán neve említésekor máig is mindenki ka- laplevéve tisztel. Nagyra törő lelkének útját állta a sors! Emléke örökké éljen szent sérthetetlenségben!"

Ez utóbbi sorokat felesége írja. Istenem, mi mondanivalónk van itt még nekünk? Legfeljebb annyi, hogy kedves jó bajtárs volt, kinek elvesztését őszintén fájlaljuk.

Bíró Dezső tartalékos hadnagy

Az ötödik tábori századdal mentünk ki együtt a harctérre, és a közösen átélt fáradalmak s veszélyek kovácsolták köztünk szorossá a barátságot. Én hamarosan megsebesültem, és csak decemberben kerültem ki újból a harctérre. Akkor már büszkeséggel hallottam, hogy Bíró hadnagy a Lublin alatti, a San-menti és a szuloszowai csatában milyen bátran és hősiesen harcolt, az utóbbi ütközet közelharcában puskatussal úgy vágta őt fejbe egy orosz, hogy eszméletét vesztette, de hamarosan magához tért, és továbbra is megtartva százada vezetését, győzedelmesen fejezte be az ütközetet.

A Kárpátokban ismét egymás mellett dolgoztunk, itt is kitűnt mindig személyes bátorságával, és azzal az ügyességgel s körültekintéssel, mellyel századát vezette. Mindnyájunknak emlékezetében marad, hogy milyen ügyesen hozta el Klempa alezredes parancsára azt a két orosz gépfegyvert, amely órákig zavarta az ezred fölfejlődését Dydiowánál.

1915. február 5-én érte őt a halálthozó golyó a krywkai ütközetben. Hat havi harctéri szolgálat után - a háború első fázisában ez nagyon hosszú idő volt 199