Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

még annyi kegyelemmel sem volt iránta a sors, hogy még egyszer láthatta volna fiatal feleségét, kit három héttel a háború kitörése előtt vett nőül.

Halála után érkezett meg részére a Signum Laudis, s a III. o. Katonai Érdemkereszt, és fel volt terjesztve a soronkívüli főhadnagyi előléptetésre is. Talán enyhítette hozzátartozói fájdalmát az a tudat, hogy följebb- valói méltányolták hősiességét.

Szerettem volna még valami nagyon meleget írni szegény Bíró barátomról, de oly szomorúság fog el, ha rágondolok, hogy milyen fiatalon kellett elmúlnia, hogy könnyek lepik el szememet és nem bírok tovább írni.

Járdánházy Béla hadapród-őrmester

A háború harmadik hónapjában elhagyta az iskola padjait, a szószéket, hol a nagy lelki küzdelmek erős és kész harcosaként szolgált, mint Isten országának jó és hivatott katonája. A nehéz kárpáti küzdelmek sok szenvedéseit nagy tűréssel, kitartással viselte, épp úgy súlyos sebesülését is, melyet a San folyó körüli elkeseredett csaták egyik rémes éjjeli ütközetében szenvedett. Gyógyulása után másodszor is - és utoljára - felkerült a harctérre s ott volt 11 hónapig, mely idő alatt sok nehéz napot élt át. A téli állóharcokban nagy szolgálatot tett patruillorozásaival s nem egyszer éjjeli portyázásai alkalmával pár emberével elvagdosta a 300 méternyire levő orosz drótsövényeket. Bátorsága közismert volt mindenki előtt. Megbízatásainak pontos, lelkiismeretes teljesítéséért, a legénységgel való emberséges, keresztényi bánásmódjáért méltán kiérdemelte feljebbvalói, társai becsülé200