Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

ágyúbömbölés zavarta meg a korai reggelt s a hir- telenül jövő sebesültek az oroszok beözönléséről beszéltek.

Nem tartott sokáig a kavarodás, bátor vitézeink visszaszorították a tolakodó ellenséget. A nehéz ellenállásban kézitusára került a dolog s kézibombával, szemtől szembe az ellenséggel, egyéni bátorsággal kellett a diadalt kierőszakolni.

Az oroszok visszavonultak, a hősies ellenállás azonban áldozatot is követelt. Ezen áldozatok egyike volt Weszely Frigyes bajtársunk is, ki így ifjú életét, mindenét adta oda szeretteiért, eszméiért, királyáért, hazájáért.

Ifjú bajtársunkat azután többi társaival együtt pihenő helyükre tettük, a szomorú hírről értesítettük az otthoniakat, emlékét pedig szívünkbe rejtettük.

A Gaje Roztockie melletti 26-os temetőben egy sírt különös gonddal ápoltunk. Tettük pedig ezt azért, mert tudtuk, hogy egy édes anyának gyermeke fekszik ott, aki anyai szívének fájdalmában sokszor gondolt szerető fiára.

Okolicsnói Okolicsányi Rudolf tartalékos hadnagy

1915. február 6-án a Kárpátokban vívott éjjeli ütközetben súlyosan megsebesülve orosz fogságba jutott. Azóta semmi hír nincs felőle, sajnos el kell tehát hinnünk, hogy sebesülésébe belehalt. Bátor katona volt, aki helyét még megsebesülve se hagyta el.

„A háború előtt pénzügyigazgatósági hivatalnok volt, kit hivatalában, otthon, a társadalomban egyaránt elismertek tetőtől-taIpig korrekt úri embernek

198