Miklós Tamás - Négyesi Lajos (szerk.): Huszonhatos hadiemlékkönyv - Váérosunk, múltunk 6. (Esztergom, 2019)

26-os hősök

1915. augusztus 31-én Zloczów közelében, Zulicze falunál századparancsnoka Diamant Sándort küldte ki az ellenséges állások alapos kikémlelésére és az összeköttetések helyreállítására. Hozott is Diamant oly pontos és kimerítő jelentést az ellenséges állásokról, hogy Tlaskal ezredes ez alkalommal soron kívül hadapróddá léptette elő, és hősies viselkedésére való tekintettel az ezredparancsnok utasítást adott, hogy Diamantot századparancsnoka az ezüst vitézsé- gi éremmel való kitüntetésre terjessze fel.

Sajnos kitüntetését már meg nem érhette. Még szeptember 6-án Podkamiennél nagy lendülettel vitte rohamra a szakaszát, de már szeptember 10-én Rydomil (Wolhynia) mellett haslövés érte, s pár nap múlva a Bródy-i kórházban alig húsz éves korában hősi halált halt.

Weszely Frigyes emlékének

A Gaje Roztockie melletti 26-os temetőben egy sírt különös gonddal ápoltunk. Sírhantját közbe-közbe megrendeztük, körülkapáltuk, tavasszal virággal díszítettük, keresztfájára koszorút tettünk s felírására nagyon ügyeltünk.

Bár a temető többi sírjait is szeretettel gondoztuk, mindazonáltal ha munkánk volt a temetőben, kiváltságos sírunkat soh' se kerültük el.

Lakója egy ifjú ember, hazájának hősi leventéje, édes anyjának szerető fia.

1915-ben őszre járt az idő, amidőn az oroszok egyik nap kora reggel hirtelen támadással akarták vonalainkat áttörni. Zaj, lárma, lövöldözés, puffogás,

197