Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

írhat rá fájdalmat, s apja sem roskad össze férfi módra, józanul vagy éppen részeg-józansággal, ha azt hallja, hogy a fia... „Akiket sze­retünk, azoknak a halálában van valami megnyugtató. Már nem érinti őket az élők fájdalma, megmenekültek ennek elviselésé­től... Anyámnak nem kell körömrágva-könyörögve ott lopakod­nia, furakodnia a kavargó tömegben, hogy közel maradhasson — mint annak az asszonynak ott, azon az úton fölfelé, a Koponya­hegyre.” Kinyitotta a szemét, káprázott előtte a síkság a messzi hegyek­kel, „ő vajon megfordult-e, visszanézett-e, nem azért, hogy talán megmenekülhet, hogy valami kibúvót keressen, hanem a látvány szépsége miatt, hogy tudunk látni!... hogy az élet... igen, az élet!... és meleg a nap, és olyan jó az érintése, a szem öröme behatol a lé­lekig, elértem a létezés egyszerűségét...” Ezerkilencszáznegyvenhét májusának vége. De mit árulhat el az időpont, lehet-e ennek a meghatározásnak önmagában hordott értelme és jelentése? Vagy csak annak jelent valamit, aki a viszony­lagosban keresi az állandóságot, a bizonytalanban a meggyőződést? „Fölkészültem.” A hangok beleilleszkedtek a Mecsek-oldali tájba, a fák levelébe és a bokrok ágába, az avar zörgésébe, a levegő nem létező, de még­is látható kékségébe, a távoli hegyek ívébe — az értelem el akarna rugaszkodni ettől a valóságtól, hogy mese, mese, szentimentális butaság, ilyen nem lehet, légy reális, rántsd le magad a földre, rántsd le magad és rángj, mert ez hasonlít az emberre! Légy rafi­nált, mérlegelj, keress kiutat, taktikázz, találj valami ügyes trükköt, menekülj meg...! Páter Ferenc átadta magát a világ gyöngéd közönyének. Ebben a közönyben feltámadt benne a hitével való teljes odatartozás, amely nem kívánt semmi különösebb okosságot vagy érzelmet. És könnyű volt ez a feltámadás. Úgy maradt meg ennek a napnak az emléke, mint amely a múlt­ban és a jelenben folyó életet egyetlen valósággá olvasztja össze; kiemeli és nyugodt kövekként egymásra helyezi az életfolyam sodrásálló tényeit. Különös képesség kell ehhez? Rendkívüli mu­tatvány? Cirkuszi produkció, amelyről azt hisszük, meghaladja az emberi teljesítőképesség határát, ugyanakkor mégis azzal a tu­-S! 285 K-

Next

/
Oldalképek
Tartalom