Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Vezér Ferenc: Minden élők útján
ménytelen vággyal, hogy még életükben részesedhessenek az ő nyugalmukban. Reménytelen, mégis vonzó. A halálban minden kisimul, egyszerűvé válik. Lehullnak a buta szavak, értéküket veszítik az érdekek, megszűnnek a különféle viszonyok, amelyek addig az élet erőterében olyannyira fontosnak tűntek — de amint kilép belőle valaki, máris jelentéktelenné válnak. így feküdtek ott a kolostor környékén, ezzel az egyszerűséggel a frontidők halottai is. A templomban géppisztolyával erőszakosan hadonászó orosz katona — „menjen innen, kérem, menjen, ez Isten háza, nincs itt semmi keresnivalója fegyvernek” —, elkeseredetten odatartotta testét a szerzetes, odatartotta, mint valami áldozatot, a rossznak az útjába; de az erőszakosan tovább furakodott, összekeveredett a két ember lihegése, talán a tekintetük is találkozott, harminc esztendejével a szerzetesé és a harcoktól elmélyült szemű kölyöké, „állj meg, állj meg, ne tovább, ne tovább, itt nincs mit legyőzni”, Páter Ferenc teste könyörgött: ne, ne, hová hajtja a katonát az értelmetlen akarat? S aztán a dörrenés, és egyszeriben véget ért... megszelídült az erő, és oly gyöngéden, mindent föladva csúszott le a test. A gyalázat súlya alatt öngyilkosságot elkövetett asztalosmestert is eltemette Páter Ferenc, az egyház szabályai szerint nem szabadott volna, de ismerte a férfit, tudatát szétmorzsolta a hirtelen jött őrület — ő az asztalosmestert temette, füle mellé tűzte mindig a vastag ácsceruzát, s még beszéd közben is szája szegletében tartotta a csapolásnál használt faszögeket. Minden halott fölött elmondta a gyászszertartás szavait, nem nézte, katona vagy civil a szerencsétlen. A kolostorkert egyszerű kis keresztjei nem érdekelték az államvédelmiseket — így mondták egyre gyakrabban, egyre többen: államvédelmisek. Ezzel mintha egy új, titokzatos valóság kifejezését tanulták volna meg. „De hiszen mindent elmondtam az orosz parancsnokságon, amikor engedélyt kértem a polgárőrség fölállítására.” Csellár Jenő rendfőnök Páter Ferenchez hasonló korú fiatalember volt. A pécsi kolostor melletti ösvényen fölfelé kapaszkodtak a hegynek. Mintha szükségük lett volna erre az erőfeszítésre, vagy arra, hogy időn-S3 283 K-
