Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

Páter Ferenc a fogdában kiszáradt. Hiányzott neki a szentmise. Imádkozott. „Ismerem-e még a liturgia szavait? Vagy csak mondom őket, megszokásból, megszégyenülés nélkül? A gonoszokért is imádkozni kell!” — küzdött a képzeletébe újra és újra betörő szörnyű emlékekkel. Az egyik jóindulatú őr reggel, a kübli ürítésnél meg is jegyezte neki: „Nagyon szenvedett az éjszaka.”

Páter Ferenc ránézett.

„Nem magam miatt.”

Rengyel János ügyvéd fölkereste Bolyós Ákos pálos elöljárót. Minden különösebb bevezetés nélkül arról kezdett beszélni, hogy az ügyvédek nem lehetnek szentimentálisak, az ő erkölcsi érzékük a gyarló, sőt bűnös ember oldalán áll. Egyszer valamelyik bíró azt mondta: a védőügyvéd annyira hasznos, mint a védőnő: megsimogatja a beteg homlokát, jól van, ne féljen, minden rendbejön, de ő maga semmit nem tehet ennek érdekében. Csakhogy a simo- gatásra szükség van. Olykor talán jobban, mint a szabadulásra.

Ezt amolyan példabeszédnek szánta, aztán rátért a lényegre: régóta ismeri Sághy Imre bírót, ha a pálos elöljáró is úgy gondolja, beszél vele.

„Megvesztegetni?”

„Ugyan, erős kifejezés. Az igazság érdekében egyébként sem lehet megvesztegetésről beszélni.”

S valóban nem. Az igazság — ami persze nem foglalható jogszabályba — mégis ott lebeg az emberek lelkében, senki nem ismeri a természetét, csak annyit tud róla, hogy létezik, hogy van; és még az elvetemült ember is egyszer, legalább egyszer az életében szembesül vele. El lehet hárítani ezt a találkozást, de nem a végtelenségig. Előbb-utóbb, talán az utolsó percben, de mégis szembesülni kell az igazsággal (amelynek továbbra sem ismert a természete).

Ilyen egyszerű, ilyen félelmetes. A rossz ugyanis fél, folyamatosan fél, ez adja meg a kötőszövetét, sőt! — a lényegét.

Az ügyvéd közölte: ennyit tehet Vezér atya érdekében. S ha Sághy bíró is megteszi a maga lehetősége szerint a legtöbbet, akkor a fiatal szerzetes már úrnapjára hazatérhet.

„De hiszen nem követett el semmi vétséget!”

„Kedves atya, a jog nem a vétséget kutatja, s nem arról ítélkezik. A jog az ember cselekedeteit olyan rendszerben határozza meg, amelynek erővonalait a hatalom adja meg. így volt ez min275 ÍS-