Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

dig, s így van ma is, ha a jog idealistái mást mondanak is. Elhitetik magukkal — nem kétlem, jó szándékból —, hogy ők az igazságot szolgálják. Nem, az igazság nem emberi kategória — de hiszen önnek magyarázzam? Az érdeket nevezik annak.”

S miután a két férfiú még egy ideig ilyen hangnemben beszélgetett a világ dolgairól, végül mégiscsak megállapodtak, úgy kell segíteni Páter Ferenc szerzetesen, ahogy lehet.

„Mennyire lenne szükség hozzá?”

„Nem pénzre gondoltam, Bolyós atya.”

„Hanem?”

És ezt a kérdést a tekintetek találkozásában ott hagyták lebegni. Az ügyvéd a következő napon véletlenül — „véletlenül” — összefutott Sághy bíróval. Váltottak néhány szót, mint ahogyan régi ismerősök szokták az utcán, de ezek a jól kimért szavak éppen elégségesnek bizonyultak.

1945. június 2-án a faluból Szentkútra vezető országút megint fénylett. Egyszerű, szürke ruhában közeledett valaki. Kezében táskát tartott. A délelőtt harántsugaraiban nem Volt semmi természetellenes.

„Ha a tudatunk nem, hát mi jelöli ki életünk irányát?”

A férfi nem vágott mogorva arcot ehhez a súlyos gondolathoz. Élvezte a szemközti napfényt, a rengeteg zöldet, a teremtés egyszerű, hétköznapi valóságát. Nincs ebben semmi titok, nézett körül.

Csak a történelmet nem értette. Vagy értette, de elképedt tőle, s ezért úgy tűnt, mintha bambán állna a képlet előtt. A történelem nem más, gondolta, mint az ember természetében lévő rossz időbeli leírása. „De honnan van a gonoszságnak ekkora ereje?” Hosz- szú volt az út, lassan töprenghetett.

„Álljon fel, üljön le! Miért árulta el a demokráciát! Ki biztatta erre...!” — és pörögtek, csörrentek, fenyegettek, durván csapódtak a szavak. S nem értette, mert valami különös lelkiállapotba került a kihallgatások során, miből támad ennyi erő, ennyi indulat? „Az ember pénzt, energiát, semmi erőfeszítést és áldozatot nem sajnál a másik kiirtása érdekében. Képes sanyargatni önmagát, tönkretenni az egészségét, csakhogy a másiknak árthasson. Uram, honnan ez az erő? Egyszerűen csak a jóság hiánya lenne, vagy valóban létezik a gonosz?”-a 276 E-