Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

tástalan küzdelemre ragadtatják magukat, az asszonyok szelíden elviselik a megpróbáltatást és szenvedést, csupasz, szívós akarattal, soványra kötözött tekintettel.

Ott maradt a rengeteg tepertős pogácsa, amit kiszaggattak, „vigyék magukkal, kérem, vigyék magukkal, mi úgysem tudjuk elfogyasztani, csak ránk szárad”, néhányat kivett, a többit meg Ilus nénivel becsomagoltatta.

Mindennap jöttek a polgárőrség emberei. Tóth Illés arról panaszkodott, képtelenek úrrá lenni a garázdaságon, ha az egyik tanyán járnak, biztosan a határ másik részén történik valami, s amikor négyszemközt maradtak, riadtan és idegesen súgta oda a szerzetesnek: „Már megint megöltek egy katonát!”

S már a sokadik ilyen hír volt ez már. Mit mondjon erre? Magyarázza el, hogy a gyilkosság a legnagyobb bűn, mert azzal magát Krisztust öli meg az ember. „Szavak, szavak, mit értenek belőlük!” S megint eszébe jutott az a nap, amikor odaszorult a fegyver csöve, és nem lehetett tudni, miért éppen akkor és miért abba az irányba sült el.

„Valamit tennem kell, hogy megállítsam ezt az őrületet.” Ezért támaszkodott a kút kávájára, sok minden járt az eszében, azt gondolta, ez jó lesz, de aztán elvetette, szamárságnak tűnt, gyerekes ötletnek, valami naiv megváltó tettnek. „Ne akaijak többet, mint amennyi tőlem telik.”

Nem kaphatott segítséget az idősebb atyáktól, bizonytalan hírek érkeztek Buda elestéről, vagy még tartja magát a város, s ha elesett is, akkor sem indulhat neki ilyen bizonytalan időkben. Talán az atyák már nem is élnek, ott pusztultak a Gellért-hegy oldalában, a sziklák között. Aztán fölváltotta a másik gondolat: éppen azért maradtak életben, a szikla megvédte őket...

Előző este a vacsoránál Könyves testvér megkérdezte tőle: „Páter Ferenc, mi vár még ránk?”

„Nem tudom...”

„Mennyi ideig tart ez még?”

Erre Páter Ferenc áttekintett az asztallap fölött: „Testvérem azt gondolja, egy-két nap, vagy néhány hét, és minden elmúlik, mintha semmi sem történt volna?”

263 K-