Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

„A háború egyszer csak véget ér.”

„Igen, a háború véget ér, de ami utána következik. Úgy érzem magam, mint aki valami burokban élt, megvédve minden ártalomtól és zajtól, de egyszerre szétpukkadt ez a burok, s amiről korábban tudtam ugyan, de nem akartam elhinni, az egyszeriben itt termett előttem, és nincs már mit mérlegelni, mert ez a valóság.” A szerzetes testvér nemigen értette, miről beszél.

„Üldözni fognak minket. Másféle eszméknek hódol a világ. Nézzen körül, testvérem, szörnyű, ami folyik, s ezek a parasztemberek azt gondolják, igazságot szolgáltatnak, amikor bosszút állnak. De hogyan értessem meg velük, hogy tévednek? Tévednek? Bűnt követnek el, a legszömyűbb bűnt!”

És szárazon, türelmetlenül, keserűen fölnevetett, mintha csak köhögne.

„Amikor olyan eleven a fájdalmuk, hogy csak az ősi igazságszolgáltatást ismerik: szemet szemért, fogat fogért.” S úgy érezte ettől, a kereszténység egyszerűen szokássá silányult, a háborúval és a katonákkal érkező ideológia meg miféle megnyilatkozása a gonosznak? „A történelem a rossz színeváltozásainak története.” Elsikkadó térelemek. A fények képzettársító tánca. „Ülünk a jelenségek kiismerheteden hátán, s azt hisszük, a szavak, az érzelmek és az akarat meglovaglásával eljuthatunk bárhová is.” Ha öreg lennék, biztosan így gondolkodnék, tűnődött Páter Ferenc, „s a fiatalok úgy tekintenének rám: rezignált az öreg, nem csoda, megviselte az élet. S ez a kifejezés: megviselte az élet, mintha kellő magyarázattal szolgálhatna mindarra, amiből soha nem láthatunk ki. Megroppannak az ízületeim, fonnyadásnak indulnak az izmaim, kacsázva lépdelek a kolostor folyosóján, himbálódzva jobbra-balra, s az irgalmas testvérek majd segítenek, és amikor már végképp nem megy, a szentélybe is bevezetnek, s figyelmesen tekintenek rám, fel tudom-e még emelni a kelyhet és az ostyát. S talán figyelmeztetik a házfőnököt: Ferenc atyát vissza kellene vonni a nyilvános misézéstől.”

Miért égett benne ilyen türelmetlenség az öregség iránt? Lelkét és gondolatait megsértették a front utáni események, a mások kínja fölött érzett fájdalma összekaristolta fehér szerzetesi öltözékét, látta magán a véres vonalakat, egyik a megerőszakolásé, a másik a-S! 264