Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

háborgó lelkét. Néhány szót böfögött, Páter Ferenc nemigen értette, de azt kivette, valakit vagy valamit keres ez az ember.

„Itt egyedül Isten van.”

Az asszonyok megdermedtek odafönt, a kiabálásra elfehéredett az arcuk.

Páter Ferenc széttárta a karját, a katonával egészen összeért a testük, így próbálta kitessékelni őt a templomból. Összeért a lélegzetük is. A szerzetes nyugtatta. „Nincs semmi baj, nincs semmi baj!” Megfordult, térdet hajtott, aztán tovább hátrált a katonával. Ő magyarul mondta, a katona meg oroszul hajtogatott valamit. A géppisztoly csöve egészen eltorzult közöttük, nem lehetett tudni, merrefelé mutat. A katona hirtelen megbotlott a hátrálásban, ez a bizonytalanság észre térítette indulatát, megrántotta a ravaszt.

A lövés zaja szerteáradt a templomban. Visszhangzott a falakról, föláradt a kórusra és a kórus mögötti helyiségbe, az egyik asszony füléhez szorította a kezét, mintha utólag meg nem történtté tehetné a hangokat, ezt a rövid dörrenést, a szentek néma mozdulata a falakon... aztán egy test alázuhant.

A lövedékkel magát találta el a katona. Végighorzsolta a szerzetes ruháját, akár ha nekitámaszkodna, Páter Ferenc megtartotta az erejét veszített testet, amely végképp lecsúszott a földre.

Könyves testvér segített neki a temetésben. Szenteltvízzel megszórta a holttestet, aztán latinul mormolta fölötte a szavakat.

Másnap Páter Ferenc kiment a vasútállomásra, s megkérdezte a vasutast, aki remegve-lihegőn tartotta kezében a vonatindító tárcsát, „az asszonyék... hogy vannak az asszonyék...?”, mikor indul szerelvény Szegedre? „Jól vannak, jól”, nyugtatta meg a riadt embert.

„Szerelvény, Ferenc atya?” - hüledezett az állomásfőnök, aki ebben a pillanatban úgy érezte, vissza kell szereznie hivatása tekintélyét, de máris lelohadt ez az akarat: „hacsak föl nem kéredzkedik a katonákhoz, itt most mindent az oroszok irányítanak”.

így történt, hogy Páter Ferenc fehér szerzetesi ruhájában föllépett a katonák közé, akik erre meghökkentek, még a legdurvább arcúak is, s nem érdekelte őket, hogy ezért az egyetlen alakért állt meg a hadiszerelvény, és vitte őket Szeged felé, csupa homokszínű bekecs között ezt a fehér embert, a páncélosok viseltek csak-a 259 1=5-