Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Vezér Ferenc: Minden élők útján

Nem várt választ, állt még egy ideig, s anélkül, hogy bármi, illendőség diktálta fölösleges mozdulatot tett volna, sarkon fordult és elindult neki a mezőnek. Olyan üres volt körülötte minden, mint az asszony tekintete, amikor végre eltakarodtak az orosz katonák.

Páter Ferenc hosszan nézte a távolodó alakot. Látta, hogy nem rúgja föl az útjába kerülő göröngyöket, dühödt elkeseredéssel taposta a maga sorsát, s nem volt mit tenni ez ellen.

A szerzetes, amikor a távolság miatt végképp szem elől tévesztette a férfit, meglódult, valamilyen erő vagy indulat a kórus felé vitte, hogy meggyőződjön arról, az asszonyok és a lányok ott vannak, és nem esett bajuk. De aztán lelassult, majd a messze távozó alak után akarta vetni magát, végigcsapott a bokor ágain, türel- medenül és keserűen így imádkozott: „Mit kell tennem, Uram, mutasd meg, mit kell tennem!”

Fények hideg mámora. Aligha értheti, aki nem érzékeny az élet egyszerű — egyszerű, tehát végtelenbe nyúló, minden mozzanatában önmagán túlmutató — drámájára. Ott maradt a tekintet, az a félelmesen kapaszkodó, mégis keményen magába roskadó remény; a megkövesedett erő egyszerű képlete. A kiszolgáltatottság geometriája. A „miért, de miért” meteoritsebességű fájdalma: ahogyan az eget végigsérti a valahonnan elszabadult meteoritanyag, s e sértés a súrlódás fájdalmas erejével lángra lobbantja és ég, ég... amíg csak bíqa, amíg csak valamennyi marad az anyagból.

Ki érti ezt? S kell-e érteni? Az embernek az a hivatása, hogy megértse, sőt megfejtse a világot, vagy inkább az, hogy elviselje, mégpedig úgy, hogy közben egy kis mosoly is megjelenjen az arcán?

Páter Ferenc sokáig nem tudott szabadulni az elrohant kíntól, annak a férfinak a szenvedésétől. Mit tehet? Ő sem látott ki a történelemből, ott állt Szentkút késő őszi, hűvös, vörhenyes izzadságában. Szerette volna megérteni, ami körülötte történik, de erre nem volt — nem lehetett képessége.

A front továbbgördült, újságok nem érkeztek, a hírek téblábol- tak, megakadtak, bokrosodtak, máskor lavinaként zúdultak tovább, ha föltűnt egy ember, senki nem tudta, mit jelent: halált vagy valami hírt, vajon mi történik velük? Felgöngyölődtek az esemé251 E-