Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

nos Zsigmond magyar trónigényéről, „elvégre egy hercegi cím sem rossz, s ha úgy alakul a helyzet, onnan még mindig vissza le­het térni...” Mindent a lehetséges nem és a lehetséges igen tarto­mányában kellett tartani. A legtehetségesebb mutatványos is bele­rokkan ebbe előbb-utóbb. De a hűség és a becsület! Akkor hátjöjjön a tánc! György barát cellájában — egészen komikus — pálos szerzetesi ruhájában néhány tánclépést tett. Ügyedenül, termeténél fogva esedenül, de legalább ennyi előkészületet tett az esti találkozásig! A dísztermet felcsinosították. Akadt étel és bor is szépen — „ezt is ki kellett gazdálkodnom”, nézett körbe a barát, s Izabella még mennyi viháncoló kényességét párnázta ki a kincstári tartalékból. „Ha ez ennyibe kerül, arra kevesebb jut, de ha megérkezik időben a követelésem...” Mindig csak számolt. Mennyi ha és mennyi de. Most meg ráadásul táncolnia kell, s amikor a királyné már jól érzi magát, a tánc forgatagában netán el lehet fogadtatni vele a lemon­dás gondolatát. „Nos, már megint szép estém lesz! Uram, ez fölér legalább egy­heti zsolozsmával.” György barát rutinos táncos volt. Már ami a politikai kísérlete­ket — és a kudarcokat illeti. Nem ez volt az első alkalom, hogy meg kellett békítenie a királynét. Amikor Gyaluban ugyanilyen szellemben egyezkedett Ferdinánddal, igaz, a hercegi birtokok mellé „csak” évi tizennégyezer aranyforintról esett szó, Izabella, megtudván a hírt, hangosan szitkozódott a barátra, ajtócsapkodás­sal tiltakozott, árulás, árulás az ő fia, a király ellen! — és felháboro­dásához mindig talált az urak közül társaságot. Az „áruló” kifejezéstől György barát nem rendült meg különö­sebben. Hallotta ezt már jó néhányszor Truppay Györgytől, az ő amolyan udvari szókimondójától. Amikor Utyeszenovics még hadnagy volt, ez a Truppay a beosztottjaként harcolt, aztán egy al­kalommal úgy megsebesült, hogy attól kezdve nem volt beszámít­ható. György barát maga mellé vette, gondolván, sosem a jámbor bolondoktól kell félni, hanem a normális gonoszoktól. Mert azok az igazán veszélyesek. S mint valami időjárásjós, kiáltozott Trap- pay összevissza. Egyedül talán György barát figyelt rá, mit mond.-53 190

Next

/
Oldalképek
Tartalom