Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)
Fráter György: Az idők ereje
vei az induló tőkét ő bocsátja rendelkezésükre, s az ötletet, hogy hol és mit vegyenek, illetve adjanak el —, kettőt megtarthatnak maguknak a hajósok. „Az is szép summa! De csönd! Mert egy üzlet, ha előre kitudódik, máris veszendőbe megy.” így nyerte meg az urakat is. ígért nekik — kölcsön fejében. Falvakat kapnak, várakat, városokban kereskedelmi jogot, csakhogy előbb meg kell szerezniük azokat a falvakat, várakat és városokat. Aztán ígért hivatalokat is. S mert az ember hiúságra termett, hatalomélvezetre, az urak ráálltak az alkura — a legszigorúbb titoktartás mellett —, mert, ismételte száraz-ropogó hangon György barát, ami kitudódik, az el is enyészik. Nem csapta be ezeket az embereket. A kereskedelmi vállalkozások egyszerűen nyereségérdekeltségű megállapodások voltak, az egyszer majd megnyugodó országban a birtokok újrafelosztását jelentette. Némi lelkifurdalás azért kísérte a barátot, hiszen ezekbe az akciókba belekalkulálta az ember gyarlóságát — hogy ne mondjam, bűnös természetét. „De ha végül ezen az áron békességes, élhető országot lehet teremteni...” Ettől azonban most nagyon távol álltak - a török Budán hagyott némi „díszőrséget”, ahogyan a barát gondolta, s szűk körben mondogatta is: a janicsárok ívelt kardjukat meg a szpáhik a tollúkat a fülük mögé tűzhetik... János király meg ült azon a rozoga széken, ezt nevezték trónnak — ha a lábai nem törtek is ki, de mindenképpen rozoga volt, ami elsősorban a stílus ízléstelenségét jelentette. Továbbvonult tehát a Zápolyát trónra ültető török had, miután szétszórta és megfutamította Ferdinánd seregét... de kikből állt Ferdinánd serege? A zsoldosokról ne essék szó — azok ítélet-végrehajtók. Rajtuk kívül sok magyar nemes és közkatona téblábolt ott, keresve önmagát, érdekét, helyét ebben az összevissza rángatott világban. Mert hiszen azt sem lehetett tudni, igazából ki a király, s holnap ki az adószedő. Semmi biztos nem látszott; s a bizonytalanságban mindenki pillanatnyi előnyét és hasznát tekintette, ha az addig teijedt is, hogy miként maradhat életben. „Bukás! A mi alapvető élményünk a bukás.— és György barát annyira örült a szikár kolostori cellának, ahol végre békén-£( 147 K-
