Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

a semmi nyilvánvalóvá váljék, s ezáltal józan cselekvésre ösztönözzön.

„Mohács óta alig imádkoztam” — dörmögte, s nem gondolta, ha most gyorsan letérdel, és elsorolja az imákat, egymás után sokszor, ezzel valamit is behozhat mulasztásából. „Amit elhagytam, az már örökre elveszett.”

Sok a düh, sok a vér, sok az álnokság és kétszínűség, nézett ki a kolostori cella ablakán, mert ragaszkodott ahhoz, hogy ha már pálos kolostorban nem is, de egy régi szerzetesi házában kapjon otthont. Nem kellett neki itt sem több ágynál, asztalnál, „elég, ha két szöget beüt a gerendába a ruhámnak”, küldte el a mesterembert, akit odarendeltek, hogy a pénz emberét szolgálja.

Ez a hír terjedt el róla: a pénz embere. Senki nem tudta, honnan, de mindig sikerült előteremtenie jelentősebb összegeket, amelyekkel az éppen szorító hiányt enyhíteni lehetett. Már-már varázslónak gondolták — „marhaság” —, avagy még inkább elrejtett, titkos kincseiről beszéltek.

Nem értették ugyanis, ami György barát mogorvaságában ott lapult, hogy a pénzzel igazán az tud bánni, aki nem sokra becsüli az értékét. Mert aki rajongva, remegve ragaszkodik hozzá, azt meg- betegíti, s olyan görcsbe szorítja, hogy már szinte elpusztítja. Aki ellenben nem sokra becsüli a pénz értékét — éppen csak annyira, amennyire szükség van rá az életben, s ha kevesebb jut, hát akkor megelégszik kevesebbel —, az könnyedén bánik vele; a pénz engedelmeskedik neki.

György barát egyszerű megoldásokat alkalmazott, túlzás lenne pénzügyi zseninek tartani. Egyébként is, mit jelent az, hogy pénzügyi zseni? Spekuláns, aki ügyesen forgatja — mikor tisztességes, máskor tisztességtelen módon — az addig tisztességesen vagy tisztességtelenül gyűjtött pénzét.

Kétségtelen, hogy a barát természetes érzékkel rendelkezett, hol mire van inkább szükség; az áru mozgatása hogyan jövedelmezhet. Beszélt például a dunai hajósokkal, akiket rávett arra, hogy vásároljanak ilyen vagy olyan árut, majd lefelé vagy fölfelé a Dunán hol adják el — némi haszonnal. Azon aztán mit vásároljanak, amin odébb megint csak egy kis nyereséggel adhatnak túl. Kiszámolta, ha ügyesen dolgoznak, az eredeti áru értékét egyetlen út végére megnyolcszorozhatják. Ebből hat részt adnak neki — mi-43 146 K-