Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

hatalmú embere — amin a király lepődött meg leginkább, s már lázadt volna ellene, de megint érkezett a mindenki szemében egyre ellenszenvesebb György baráttól a rövid, úgy tűnt, csak az orra alá motyogott mondat: Nil admirari! — Semmin ne csodálkozz!1

Hogy?! — „Királyom, ez csak egy ősi latin mondás. A rómaiak a bölcsesség mibenlétéről elmélkedtek, s akkor mondta valaki: a bölcs ember semmin nem csodálkozik.”

János király derülni akart, bort hozatott, s még egy ennyire meggyötört várban is lehetett találni elegendőt. Mulatéroztak az este, s utána mélyen hortyogtak-horkoltak az éjszaka. így kezdődött ez az új uralkodás.

Mogorvaság, színevesztett hangulat. Az élet mintha fölöslegesen kiabálna. A bornak, vígságnak — ha egyáltalán az volt, nem pedig eszeveszett nekirugaszkodás az ürességnek — semmi értelme. Hiszen mit nyert meg a király, és mit reméltek a vele tartó emberek? Üres, kiásott sikátor a jövő. A várban holttestek - majd összeszedi valaki a fekete haláltól való félelmében, sehol finom asszonymozdulatok és szavak, néhány fáklya lobog az estében, nem világítanak, a várfalakon kívül is a gyilkolás nyomai.

Ki kivel tart? — aligha lehet tudni. Várday Pál esztergomi érsek — „de hiszen én helyeztem őt abba a székbe”, elégedetlenkedett Zápolya — Ibrahim nagyvezérhez csatlakozott Esztergomban, s mögötte lovagolt kicsiny seregével Bécs felé! A magyar egyház feje a törökkel tart a keresztény Bécs ostromára! Micsoda képtelenség! — igaz, Esztergom így megmenekült a dúlástól: na, de ilyen áron? Aztán majd, amikor úgy hozza a sors, Várday már Ferdi- nánd oldalán tűnik fel. Nádasdy is átállt, igaz, ki tudja, meddig marad ez így? És a többiek?

György barát persze hogy mogorva, és hangulata színét vesztette. Talán a szoba hideg vagy a fény kevés? - Alig pislákolt valami, s ez okozta testénél inkább lelke borzongását?

Ilyen kényelmetlenségekre nemigen adott. Valami mélyebben gyötörte, s még a közönséges bölcsesség sem segített ezen, amit Buda visszaszerzése fölött érzett: a valamennyi még mindig több a semminél. Csakhogy olykor a valamennyit oda kell dobni, hogy

1 Szállóigévé lett részlet Horatius episztoláinak első könyvéből (6.1).-3 145 B-