Elmer István: Fehér szavak. Kisregények a pálos rend történetéből (Budapest, 2013)

Fráter György: Az idők ereje

falai közül, s alighogy elment a török, újabb vendég kopogtatott. A nagy hatalmú és még inkább nagy birtokokkal rendelkező Bebek Imre jelentkezett, mire a peqel joggal mondhatta, „bizony én uraságodat még soha nem láttam”, de mégis mindenki meg volt győződve arról, s a király ugyancsak, hogy ebben a váradan látogatásban is György barát kezét kell keresni. De hogy mit akar ez a kéz, a pálos szerzetesek csak találgatták, elképzeléseiket némaságukba zárták, a király meg úgy érezte, mindinkább ráhagyatkozik a barát diktálta gondolatokra és ütemre.

Bebek Imrével ugyancsak négyszemközt tárgyalt a király; a perjelnek mintha köze sem lenne ehhez, ő csak alázatos szolgája a helyszínnek. Aligha látott be valaki is a mélyen meghajló szavak alá.

Bebek Imre hűségét és szolgálatát ajánlotta fel a királynak. Zápolya lelkesedett. „A hűséggel, uram, jól kell bánni, mert ma van, de holnap talán kevesebb — a hűség az árulás ikertestvére.” Bebek esetében ha részigazsága volt is a megállapításnak, annyi bizonyos, a nagyúr később kitartott János király mellett, nem úgy, mint sok más nemes. Ezért mondta évekkel később György barát egy kesernyés reggelen, a Szent Pál által bejárt damaszkuszi útra utalva: „Királyom, ezek az urak úgy forgolódnak ott, körbe-körbe tülekedve, mint a kerge birkák. Ilyen az ember természete — ne várjunk tőle sokat, de adjuk meg neki a megtérés lehetőségét.”

Eltelt egy hónap, a király kiokosodott - vagy ki tudja? Netán még inkább áttekinthetetlenebbnek látta a helyzetét? Mindenesetre búcsúzás előtt — mert furdalta a dolog — megkérdezte a barátot: hogyan csinálja? Nem mozdul ki kolostori magányából, mégis körülötte mozog minden, akarata távoli vidékekre is elér.

György barát ekkor kellő szerénységgel, ügyelve arra, hogy ez tudatos szerepjátéknak tessék, absztrakcióba vonta válaszát: „A túl sok mozgás árt az egészségnek. Mert aki sokat mozog, mindig változtatja a nézőpontot, s nem marad ideje és figyelme arra, hogy észrevegye, annak a bizonyos hálónak hol enged a szövése, amit meg kell erősíteni, vagy éppenséggel hol feszül túlságosan, amin engedni kell.”

János király a maga uralkodói kategóriái szerint rafinált, minden hájjal megkent embernek tartotta György barátot, aki hadnagy korában becsülettel szolgálta az anyját, s ennyi elég volt ahhoz — abban a korban talán túlságosan sok is —, hogy igényt tartson szolgálataira.-43 132 K-