Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete (Szeged, 1923)
8 szeme előtt. Sokan voltak, akik azt mondták az öreg kanonoknak, hogy tövisek közé vet magot, ha Szegednek adja a könyvtárát, de az ő gyenge szeme látta a tövisek közül kisarjadó erdőt és az álomembernek volt igaza, nem az élet okosainak. Negyvenhárom év telt el, amióta Somogyi Károly az alapítólevelet aláírta és ez év október 16-án lesz negyven éve annak, hogy a rekonstrukció befejezéséül 1. Ferenc József beleírta a nevét a Somogyi-könyvtár vendégkönyvébe s azt megnyitottnak jelentvén ki, átadta a közhasználatnak. Negyven év alatt 110,000 kötetes könyvrengeteggé nőtt a 43,(XX) kötetes törzserdő és évi 20,000 olvasó lett az első évek egy-kétezer olvasójából. Az őssejtből, a könyvtárból ötosztályú múzeum sarjadzott ki, amelyből 80,000 ember visz el évente akarva, akaratlan, észrevétlenül a leikébe tapadt okulást. Ha nem számítom a szomszéd városokból, Kecskeméttől Csabáig idezarándokló iskolák ifjúságát, amelyek közül csak ennek az évnek az utolsó két hónapjában huszonhatot kalauzoltunk végig ezeken a templomján csöndes és templomban beszédes termeken, és ha csak hozzávetőleges átlagszámítást csinálok is ennek az intézménynek a negyven esztendejéről, legalább félmillió olvasó oltotta lelke szoinját abból a forrásból, amelynek Somogyi Károly volt a Mózese és legalább kétmillió látogató járt a művészet alkotásainak, a természet csodáinak, az elomlott évezredek maradványainak, az ősök emlékeinek, a magyar népélet jellemző tárgyainak abban a múzeumában, amely keretéül szolgál a brilliánsnak, a Somogyi-könyvtárnak. S ha nem kérkedem is el azzal a tisztességgel, amit Szegednek az idevetődő külföldiek szemében szerez ez a gazdag ház, — amely, sajnos, maholnap maga is műemlékké pusztul, — s ha nem akarok is dicsekedni azzal, hogy nincs a mai Magyarországnak több ilyen gazdag vidéki közkönyvtára, amely mindenki számára nyitva áll s nincs ilyen tanitó-múzeuma, amelyet az állam például állít a többi vidéki múzeum elé, mégsem állhatom meg, hogy díszörséget ne állítsak a Somogyi Károly emléke köré azokból, akik hálával tartoznak neki, ha soha nem hallották is a nevét. Nem szólok azokról, akik csak tiszta gyönyö-
