Móra Ferenc: Somogyi Károly emlékezete (Szeged, 1923)
9 rüséget keresni járnak ide, belefelejtkezni költők dalába és írók meséibe a tülekvő élet lármája elől, s akiknek száma ma már szinte kevesebb, mint a gyakorlati célú olvasóké. De idéznem kell a tudóst, aki itt jut máshol kezeügyébe nem eső ritkaságokhoz; a szegény diákot, aki egész életén át hálával gondol vissza a csendes olvasóteremre, ahol egyszerre kapott tanulmányaihoz könyvet, meleget, lámpát és szives szavakat; az iparost, aki itt tanulta meg, mert lefordítottuk neki németből magyarra és a kémiából érthető emberi nyelvre, hogy hogy kell a gyapjút festeni; a kereskedőt, aki itt járt utána annak, hogy melyik magyar moha a legjobb tömőanyag és hol lehet azt találni; és talán idézhetem a szegény félkarú vasúti munkást is, aki a kérőlapon azt írta be a foglalkozási rovatba, hogy „teljesen nyomorék“ és itt akart olyan törvénykönyvet találni, amelyikkel a másik teljesen nyomorékot, a magyar államot rákényszeríthesse, hogy neki olyan műkart készíttessen, amelyiknek még a kisujja .is csuklóra jár, mert mégis csak azzal egész az ember. El kellett ezeket -egyszer mondanom, habár vonakodva is, a nyilvánosság előtt két okból is. Először is azért, mert a kultúrának ezen a félreeső szigetén sohase volt divat a reklámmal dolgozás s talán azért van az, hogy a közönség némely rétegének — s nem az alsó rétegeknek — tudatában a kultúrpalota még mindig úgy szerepel, mint mutogatni való fityegő, ahol reggeltől késő estig vagy regényt olvasnak, vagy regényt írnak, de okos, komoly, haszonravaló munkát sohasem végeznek. A másik, a nagyobb ok, ami ezeknek az adatoknak a nyilvánossá tételére késztetett, sőt azt kötelességemmé tette, az, hogy Somogyi Károlynak a magyar kultúra történetében emlékezetes alapítása, Szeged legnagyobb töniegnevelő intézménye válságba jutott. Két számmal bizonyítok. 1914-ig a könyvtár gyarapítására és a múzeum fejlesztésére adott városi és állami segély, amely már akkor is kevés volt az intézet múltjához és teljesítményeihez képest, tett 18,000 koronát. Ennek a mai valutáris viszonyok mellett megfelelne 18 millió korona. Kapunk pedig erre az évre városi és állami segélyt, apait, anyait beleszámítva 400,000
