Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)

Előszó

mellé állt és minden energiáját ennek szolgálatába állította.

Nem érdemtelenül került sírkövére a Kolos Kórház „életrehívója” jelző! Az új kórházat 1932-ig igazgatta.

Az I. világháború sebesültjeinek ellátásában oroszlánrészt vállalt a kórház igazgatója is.

A proletárdiktatúra idején, neki volt köszönhető, hogy a kórház integritása nem sérült, a nővérek a helyükön maradhattak.

1932 végén kérte nyugdíjazását. Egy emberöltőn keresztül irányította a Kolos Kórházat, melynek országos szinten is elismerést szerzett.

Mikor nyugdíjba ment a Város képviselőtestülete így emlékezett meg róla:

„...Dr. Gönczy Béla személye valósággal összenőtt a városi közkórház intézményével, annak építése, fejlesztése s üzemének a legnehezebb viszonyok közt való fenntartása állandó odaadó gondja volt, míg a betegeknek ezrei áldották az orvosi kezét, mely enyhülést és gyógyulást nyújtott. Ezért, midőn a város tényleges szolgálatából távozik, érdemeit jegyzőkönyvbe megörökíti, s értük elismerését fejezi ki, egyben pedig kívánja, hogy a megérdemelt nyugalmát sokáig jó erőben élvezhesse.”

Sajnos nem tudta sokáig élvezni!

1933. szeptember 6-án lakásán adta át neki Glatz Gyula polgármester a kormányzó elismerését a „Signum Laudis” kitüntetést. November 12-én egy esős, hideg éjszakán hunyt el, életének 65. évében a XX. század egyik legnagyobb esztergomi orvosa.

Esztergom város vezetése a december 31.-i ülésén határozatban emlékezett meg Gönczy Béláról, melynek utolsó mondata így hangzik:

... ”A város közönsége dr. Gönczy Bélát a kötelességteljesítés példaképéül állítja az utókor elé és mély részvételéről a gyászoló özvegyet értesíteni határozza. ”-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------4**

22