Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
A Belvárosi templom kriptájában nyugszanak
mi kórházban dolgozott. Idézzük fel dr. Szontagh Csaba búcsúgondolatait: „Az elsőpatológusfőorvosunk dr. Kerekes Károly 1958-tól 1990-ig irányította a Patológiai Osztályt. Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház életét egy szerencse folytán több mint 2 évtizeden keresztül egy nagy nemzedék munkája határozta, meg, E nagy nemzedék egyike volt a kiemelkedő szakmai tudással és nagyszerű emberi tulajdonságokkal rendelkező Dr. Kerekes Károly kórbonctani osztályunk nyugalmazott főorvosa, aki 1958-tól 199o-ig vezette patológiai osztályunkat magas színvonalon, a nagyon rossz feltételek ellenére. Amikor nyugdíjba ment, 42 éves orvosi tevékenység befejezéséről beszéltünk, de szünet közbeiktatásával még a múlt év végén is dolgozott fáradhatatlanul, pontosan, amihez évekig hozzászoktunk. Személyes jelenléte szakmai biztonságot adott, de mindennapos emberi üzenet volt, melyre emlékezni a búcsú pillanata kötelez. Nem volt a szavak embere, ezért minden szavára figyelni kellett. Minden szavát úgy ejtette ki, hogy elbírja a világi valóság teherpróbáját. Munkája és emberi kapcsolatai mélyén következet; értékítélete állt;a szolgálat elfogadása, mellyel ez emberek ügyei felé fordult, Világos szándéka volt nem ártani, de ml ennél minőségileg több, használni az embereknek. Kedves Karcsi Bácsi! Mivel nekem jutott ez a megtisztelő és szomorú feladat, hogy elköszönjek, a búcsú szavai innentől kezdve személyesek. Tudtál valamit az ember egyik szégyellnivaló gyengeségéről, a kiszámíthatatlanságról, és ezért kiszámítható voltál - jóban rosszban, munkádban, emberi kapcsolataidban. Kiszámítható, egyensúlyt sugárzó, mértéktartó ember voltál nekünk és most, amikor ebben s magatartásodban utánozni szeretnénk, tudjuk, hogy mekkora erő kell hozzá, jellemszilárdság és mögöttes, de mindent meghatározó Isten-hit. Ismerted jól a műveltség és a magatartás összefüggéseit. Tudtad, hogy „a formákat pedig utolsó pillanatig be kell tartani”. /Márai/ A műveltség és az ebből adódó magatartás miatt őrizted a köznapok apró reflexeinek megmentő hatását. Amikor emberek korszakok, felemelt ököllel közeledtek feléd, köszöntél nyugodtan, udvariasan kérdeztél és válaszoltál. 102
