Orvos sírok az esztergomi Belvárosi temetőben - Kolos füzetek (Esztergom, 2018)
A Belvárosi templom kriptájában nyugszanak
Mdrai írja: „a szuverén ember, aki életét föltette az igazságok hirdetésére és gyakorlására, melyeket megismert és minden következménnyel vállal: természetesen, mint szerény és udvarias. Akkor is, amikor az igazságot hirdeti. A szuverén ember legfőbb ismertetőjele, hogy nem fél semmitől, csak a lelkiismeretétől.” Számomra Te voltál a szuverén ember. Tudtam és tiszteltem a meggyőződésedet. Ezért merem itt és most Pilinszky Jánost idézni: „Az ember itt a földön nem is annyira lépésről-lépésre vándorol, mint inkább ke- resztröl-keresztre száll. Már geometriai formáját tekintve is a kereszt találkozás és ellentét, tiszta ellentmondás. Tragikomikum és reménység egyszerre. A teljes elhagyatottságnak és kiszolgáltatottságnak ama metszőpontja, ahol a lélek egyedül képes önmagát végül is egészében és véglegesen Isten kezére adni.” Az ilyen halál, a Te halálod emlékezés a feltámadásra. Az ilyen halál, istentisztelet a sötétségben. Az ilyen életet követő halál az élet és halál Urát felmagasztaló monstranda. Kedves Karcsi Bácsi! A színről-színre látás szívet-lelket tisztító időtlen élménye legyen jutalmad, nekünk pedig marad az emlékezés, távozásod árnyéka és a viszontlátás vigasztaló reménye!”-------------------£X~<*> )(( ---------^ 103
