Leel-Össy Lóránt: Húszéves az esztergomi Neuropsychiatria 1968-1988 (Esztergom, 1985)

Tartalom

2 Az esztergomi neuroosychlátriai osztály húsz éve Leel-őssy Lóránt dr. A kezdet, 1968. szept. 11. nemcsak a neuropsychiátriai osz­tály megindulását jelentette, hanem azt, hogy egész Komárom v megyében egy olyan ideg- és elmeosztály kezdte meg munkáját, amilyen addig az egész megyében nem volt. A tatai 153 ágyas osztály jó részét krónikus elmebetegek foglalták el; kevés hely maradt akut női elmebetegek számára. Férfi elmeosztály nem volt. Az ideggyógyászat 80 ágyán főleg „szanatóriumi" kezelést igénylő neuroticus betegek feküdtek. A néhány orga­nikus ideggyógyászati beteg ellátása csak idegszakrendelés szintjén történt, azaz semmiféle korszerű kivizsgálás nem történt. Az esztergomi osztály a régi tüdőosztály helyén 85 ággyal indult, amiből 55 elme-, 30 ideggyógyászati ágy volt a meg­oszlás. A korszerűtlenséget már kezdetben az mutatta, hogy az osztály alapterülete olyan kicsi volt, hogy egy betegre kb. 2 m jutott. Ennek ellenére az 1968-as hazai szinten mindent meg kellett csinálni ahhoz, hogy „az elmebetegektől irtózó város és kórház" előtt azt bizonyítsuk, hogy az elme- betegség éppen olyan, mint bármely más betegség és a beteget éppenugy kell kezelni, mint a többi osztály betegeit és en­nek a munkának eredménye is van. Hogy ez milyen nehéz volt azt csak az tudja, aki végig csinálta. Első hónapokban pl. mindenképpen „moribund" osztálynak óhajtották tekinteni osz­tályunkat vagy a városban működő egyetlen idegszakrendelés csak debilis, psychopatha, krónikus neurastheniás betegeket utalt be. Külön küzdelmet jelentett az is, hogy az elmehete-

Next

/
Oldalképek
Tartalom