Szendrei Róbert: Dr. Lőrinczy Rezső - Kolos füzetek (Esztergom, 2017)
Utószó Szomorúan kell megállapítanunk, hogyha a 2 Esztergommal és környékével foglalkozó alapvető összefoglaló mű (a Dr. Borovszky Samu: Esztergom vármegye, és az Osváth Andor által szerkesztett: Komárom és Esztergom közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék múltja és jelene) lapjait fellapozzuk Esztergom és környékének egészségügyével a szerkesztők csak mintegy érintőlegesen foglalkoztak. Néhány sorban felületesen említetik csak meg 1-1 neves személyiségét a térség egészségügyének. Dr. Lőrinczy Rezső neve, munkásságának megörökítése, annyi más kiváló kollegával együtt fel sem merült az akkori szerkesztőkben. Ezért is úttörő szerepe volt Szállási Árpádnak, hiszen „Szegényháztól a kórházig” cimmc\ megírta 1987-ben Esztergom egészségügyének történetét. Ebben a szerző Lőrinczy Rezsőt Esztergom egészségügyének történetének egyik „legérdekesebb és legellentmondásosabb” figurájának nevezi. Ezen figyelemre méltó sommás megállapítás után azonban alapvetően negatív képet fest Lőrinczy Rezsőről. Szemére hányja, hogy bár Széchenyi esztergomi Dunába ugrása kapcsán hatósági orvosként láthatta el a legnagyobb magyart, nevét rosszul írta le naplójában és az esettel később sem foglalkozott. Sejtetni engedi, hogy nem a szabadságharc alatt szerzett magának igazán érdemeket, hanem a Bach korszakban. Szemére veti az egykori esztergomi kórházigazgatónak, hogy a homeopátia lelkes híve volt, valamint azt, hogy nem alakított ki felhőtlen viszonyt kollegájával i. d. Pal- kovics Károllyal.... Kétségtelen, hogy a nagytekintélyű orvostörténész véleményét korábban sokan átvették és elfogadták (többek között e sorok írója is), mint tényt, de be kell látni a források alaposabb kritikája után, hogy az igazság sokkal árnyaltabb. Világítsunk rá röviden arra a néhány történésre, amire Szállási tanár úr elmarasztaló véleményét alapozta. 1849. szeptember 5-én Budáról kocsin indult Széchenyi Döbling felé házior19
