Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. Prokopp Gyula fiatal évei (1925-1933)

órakor afféle év megnyitás volt. A díszteremben gyülekeztünk össze s itt Lábán igazgató úr felvilágosítást adott a Kollégiumi életről."

Irma így válaszolt fiának: „Édes jó Fiam! [...] Olyan megnyugvás az nekem hogy mindenkinek azt irod, hogy jól érzed magad. Ebből látszik hogy kedved van ott lenni, s így a jó Isten segítségével czélt is fogsz érni.

Édes Öcsikém itthon csak folynak a napok egyik a másik után a héten, mint a múltkor már írtam. Tegnap felszedtem a kertben a muskátlikat. Már nagyon érezni az ősz hatását már minden oly lankadt a hidegtől.

Nagymama még mindig kitart a szőlőben, azt mondja hogy nagyon jól érzi magát, hát a napon valóban nagyon jó. Ma délután vasárnap lévén, én is a kertben a napon tartottam délutáni pihenőt. Isten veled édes Fiam, szeretettel ölel, csókol Édesanyád"

1925. november 1., Halottak napja, az első Gyula halála után, Irma így írt róla fiának: „[...] Délután van már, holtak és élők iránti kötelességemnek eleget tettem. Ma már neked írok akinél legtöbb gondolatom van, szegény jó Édesapán kívül. Mert hogy nála vagyok gondolatban, ha felkelek, napközben, minden munkámnál, és este is utolsó gondolatom az övé. Képzelheted milyen szomorú napjaim voltak. Minden évben szoktam koszorút, csokrokat kötni, de a virágokat beszerezni és azokat elhelyezni az már szegény Édesapa dolga volt. Egész héten oly árvának, elhagyatottnak éreztem magam, de aztán igyekeztem megnyugtatni magam, hogy talán jövőre nem leszel oly messze tőlem. [...]"

Közben a Prokopp házból elkezdték az ügyvédi iroda iratait elvinni. Irma remélte, hogy ez minél ha89