Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. Prokopp Gyula fiatal évei (1925-1933)

marabb befejeződik, hiszen minden alkalommal csak emlékeztetik a veszteségére.

Édesapja halála után édesanyja a várostól semmiféle nyugdíjat nem kapott, egyedül maradt Öcsivel és beteg lányával. így nagyon szűkösen éltek. Öcsi ettől kezdve fő törekvésének tekintette, hogy minél hamarabb Esztergomba tudjon kerülni, és segíteni tudjon édesanyjának és beteg testvérének.

Levelezéseikben Irma sokszor leírta, mi történik éppen a városban. Egyik levelében érdekes szellemjárásról számolt be: „[...] A héten itt nagy senario volt. A német utcában egy házban az egész városban azt beszélték, hogy láthatatlan szellemek mindent ösz- sze zúznak, és tényleg rengeteg ember bámulta az összezúzott edényeket, beföttes és lekváros üvegeket, csak úgy csurgott a lekvár meg a paradicsom. Előző napon szeánszot tartottak és el volt terjedve, hogy a megidézett szellem ott maradt és az zúz mindent, de aztán kiderült, hogy a házban lakó lány cselekedte mind azt. Sok lenne leírni mennyi mindent beszélnek, persze Kempelen is itt volt a szellem működését megnézni."

1926 januárjából Irma így írt kedvesen fiának, emlékeztetve őt az otthoni ízekre: „[...] Ma délben nagyon jó túrós lepényt ettünk, úgy szerettem volna belőle neked oda varázsolni. Ha a rádiót nemcsak a hangra, hanem a tárgy fölvételére is tehetne alkalmazni akkor az nagyon könnyen menne, egy tál túrós lepényt vacsorapótlónak Bécsbe szállítani."

1926-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen letette jogi doktori szigorlatait, és jogász-doktori oklevelet kapott. Ezután hazament Esztergomba és 1926

90