Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

1880-ban a belvárosi temető melletti pincesoron pincét vett magának. Az uradalomtól évente járandósságként több hektoliter bort is kapott. A pince elé 1881-ben présházat tervezett, itt is az általa kedvelt tégla díszítést alkalmazta. 1881-ben meghalt az édesanyja Zomborban. Az örökség ügyében jogot végzett fiát bízta meg, hogy képviselje.

1883-ban a következő tisztújításon ismét ő lett a város mérnöke, de az ekkor kezdődő hat éves ciklust már nem szolgálta végig.

Az érsekségnél betöltött tisztségét haláláig viselte, és itteni tevékenysége tette ki életének zömét. Az érsekség szolgálatában kifejtett tevékenysége kétirányú volt: építészeti és gépészeti. Maradtak utána vázlatkönyvek, melyekben az egyes uradalmak épületeit vette fel, a templomtól a gazdasági épületekig, de ma már csak egy van meg belőlük, amely a verebélyi uradalom épületeit tartalmazza. Fennmaradt a nagy- szombati püspöki palota átalakításának terve, a péliszentkereszti templom boltozatának vaspántokkal való megerősítésére készített terv, az Esztergom-bel- városi plébániatemplom toronysisakjának terve, mely mutatja, hogy mennyire tudott a templom meglévő barokk stílusához alkalmazkodni a tervezés során. A nagyoroszi és ógyallai templomtorony javítására is felkérték.

1885-ben a városi közgyűlésben Maiina Lajos támadta meg János bizonyítványait, képességeit, és hogy ténykedéseivel csak a várost károsítja. Maiina arra kérte a közgyűlést, hogy függesszék fel állásából és indítsanak fegyelmi eljárást ellene. A vádakra több oldalas írásban védte meg magát az Esztergom és Vi35