Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

déke hasábjain „[...] nem bocsátkozom nevezettek­kel polémiába, mert a mellékes önérdekek és puszta ellenségeskedés szülte vádakkal szemben méltóbb fegyvernek tartom az Ignorálást, mint a személyes­kedésbe menő tollharczot. [...] De bátran hivatkozom a vádakkal szemben az általam emelt épületekre [...] Ott van a helybeli takarékpénztár, a Bischitzky-féle ház, ott van az agentia, az Etter-féle ház, a többek között ott vannak a fővárosban emelt számos épüle­teim, ott vannak a fővárosban eszközölt vizépitészeti munkálataim, [...] melyek fényesen hazudtolják meg az ellenem emelt vádakat. "A műegyetem elődjétől, a József Nádor Műszaki Főiskolától kérte, hogy a jogügyi bizottság őt „minősített mérnök"-nek nyilvánítsa. Eh­hez János bemutatta tanulmányait igazoló papírjait, így a bizottság elismerte őt mérnöknek. Ettől kezdve mindenhol mérnöknek nevezik. A Sándor-Metternich hercegségi uradalom bizonyítványt ad ki számára, melyben leírják, hogy igen lelkiismeretesen végezte a munkáját. Az itteni uradalmi munkájáról az 1880-as években lemondott. 1886- ban lemondott a városnál viselt mérnöki hi­vataláról, melynek keretében az építésrendészet és a közmunkák tervezése és felügyelete mellett csak kevés alkalma volt építészi feladatok megoldására. Indoklásként sok munkáját hozta fel, illetve romló egészségi állapotát. A gépgyár működésével kapcsolatban fennmaradt több géprajza, valamint egy 1886. évi ismertetés a gépgyárban átalakított Sack-féle vetőgépről. 1887- ben ismét az esztergomi vízvezetékkel fog­lalkozott. A Mala forrás vizét szerették volna felhasz­36

Next

/
Oldalképek
Tartalom