Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

Prokopp János

Az érsekségnek az 1820-as években létesített vízvezetéke a Várhegy tövében fakadó forrás vizét emelte fel a vár északi bástyáján lévő víztartályba, és onnan tovább vezette az érsekség és a káptalan épületeibe. 1863-ban már sok hiba mutatkozott úgy a vizet felhajtó gőzgépben, mint a szállító csövekben, ezért vált szükségessé a felújítás. A terveket elkészítette.

1863-ban Majer kanonok felvetette az esztergomi vízvezeték létesítését a város ivóvíz hiányának enyhítésére. János tervet készített rá, a terv szerint a diósvölgyi források vizét a város főteréig bevezetné, és közben több helyen víztartályt állítana fel. A 3400 öl (kb. 7 km) hosszú vezetékhez szükséges agyagcsöveket a téglagyárban kívánta előállítani, a csőfektetés munkájának felügyeletére pedig vállalkozott. Ezért próbálkozott a város téglagyárának bérbevételére is.

Felmerült a Szent Tamás-hegy víz levezetésének ügye is, ebben a kérdésben levelet fogalmazott gróf Széchenyi Istvánhoz.

Ezek a tervek pénzhiány miatt nem kerültek kivitelezésre.

Hasonlóan nem kerültek kivitelre a városháza kibővítésére készített tervei sem. 1863-tól kezdve több éven át napirenden volt a városháza és a vele egybeépült gimnázium épületének második emelettel való bővítésének gondolata. A probléma megoldására János tervet és költségvetést készített. A város bizottságot küldött ki a terv megvizsgálására, mely a tervet jónak találta ugyan, de fedezet hiánya miatt úgy döntött, hogy a kivitelezést elhalasztják.

Az érsekség a hajóállomáson, a sziget nagy-dunai partján, az ún. „magyar agenda", a magyar hajós28