Prokopp Margit: Esztergomi családok 2. A Prokopp család története - Városunk, múltunk 5. (Esztergom, 2018)

ifj. dr. Prokopp Gyula

diót kaptak tőle, hímezni, rajzolni tanította őket, me­sélt nekik, kérdezgette őket az iskoláról. Gyuszi 1943 elején ismét elfoglalhatta helyét az esztergomi Járásbíróságon. Békés foglalkozását nem sokáig folytathatta, mert 1943. május 1-re beren­delték a székesfehérvári honvéd ügyészséghez, ahol szeptemberig teljesített szolgálatot. Ezután ismét folytathatta civil bírói tevékenységét egészen 1944 júliusáig. Anyagilag az 1943-as évet már jobb helyzetben kezdhette a család, ugyanis az előző évben sikerült az összes házfelújításhoz felvett kölcsönt visszafizetni, így lehetőség nyílt arra, hogy a korábban alkalman­ként a gyerekekre vigyázó kislány helyett felvegyenek valakit, aki rendszeresen, minden nap foglalkozott ve­lük. Tudni kell ugyanis, hogy akkoriban nem léteztek bölcsődék, és óvodákban sem bővelkedett Esztergom. Végül egy olyan bécsi osztrák kisasszonyt találtak, aki Esztergomban tartózkodott, és ilyen megbízáso­kat vállalt. Nagy rendet tartott, és szigorú volt. Reggel jött, és reggeli tornával kezdte a napot, majd délelőtt sétálni vitte a gyerekeket. A közös családi ebéden is részt vett. Természetesen csak németül beszélt, így néhány hónap múlva először Isti, majd Marika is nem­csak értette, hogy mit mond, vagy inkább mit vezé­nyel, hanem egyre többet tudtak németül mondani is. Szigorú volt. Ha valamelyik gyerek nem teljesítette az utasításait, akkor meghúzta az illető haját (a fü­lük mellett a pajesznál), ami nagyon kellemetlen volt, így muszáj volt teljesíteni azokat. Ezért a gyerekek a „hajhúzós Tante"-nak nevezték. Később máshol is vál­lalt hasonló munkát. Ilyenkor váltakozva járt hozzá­119

Next

/
Oldalképek
Tartalom