Osvai László - Szendrei Róbert: Esztergomi családok - Városunk, múltunk 4. (Esztergom, 2017)

Dr. Osvai László: A Palkovics család

Felmenői példát mutattak neki a köz szolgálatára. Dédapja és nagyapja orvosként szerzett méltó hírnevet. Édesapja pedig Kossuth kormánybiztosaként tevékenykedve, a szabadságharc bukása után halálos ítéletet kapott, melyet 12 évi várfogságra módosítottak. Ebből 4 évet le is töltött. Az Októberi Diploma után tért vissza a közéletbe, és 1861-ben már Esztergom díszpolgára, alispán, majd 1877-től Esztergom polgármestere.

Palkovics László kései gyerekként (édesapja 61 éves volt születésekor), apja második házasságából született 1877. február 8-án, Szentgyörgymezőn.

11 éves kora óta használhatta a szenkviczi nemesi előnevet, melyet a család 1888-ban kapott a királytól. Középiskolai tanulmányait az esztergomi bencés gimnáziumban végezte el, majd apja nyomdokait követve a jogi pályát választotta.

1900-ban már közigazgatási gyakornok, egy évvel később szolgabíró. Folyamatosan és fokozatosan halad a ranglétrán. 1906-ban aljegyző, hat év múlva a párkányi járás főszolgabírója. Perényi Kálmán nyugdíjba vonulása után 1917. június 17-től alispánná választják. Akkor még senki nem tudhatta, hogy ő lesz Esztergom vármegye utolsó alispánja.

A kommün eltávolítja a hatalomból. Ekkor Bécsbe készül, de csak Béládig jut. Ott Ullmann Adolfnál húzódik meg.

A Tanácsköztársaság bukása után visszatér Esztergomba, és Kornhaben Samu ezredessel egy nappal a budapesti kommün bukása előtt szülővárosában átveszi a hatalmat.

182