Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

X.

80

Vice-Ispán és (Szolga-) bíró uraiméknak jószágok vesztesége alatt intimáltatik, hogy ezen pátensemet látván és hallván, tízezer lovas és gyalog emberre való elegendő provisiót rendeljenek Csepreghez, és a hol hadaimmal való megszállásomat értik, azonnal oda administráltassák. Kiben is ha valami fogyatkozás lészen, és az Vármegyéknek az iránt károk következik : nem egyébnek, hanem a (Vánnegye-) tisztek gondviseletlenségének tulajdonítsák. — íme, akarám pátensemmel tudtára adnom a Nemes Vármegyéknek. — Actum in castris Gyarmat. Die 18. Novembris. Anno 1705.

Generális Bottyán m. k. “‘j.

(P. H.)

Simontornyának réstörő ágyuk, rendes ostromlás nélkül történt bevétele, a császáriakat Dunántúl nagyon el- rémíté, s Bottyán vitézi hírét előttök nem kis mértékben emelte. Bottyán általában a rohamok nagymestere volt. Hadi pályáján stírüen találkozunk a legvakmerőbb rohamokkal, a melyek majdnem mindig sikerültek. Mert ő jól ismeré a magyar katonaságot, tudta, hogy ennek főereje — a rohamokban áll; azért ezeket nagy gyakorta használá.

A hadak föllelkesítéséhez — a mi nélkül valamirevaló roham alig képzelhető — ha valaki, ő legjobban értett, teljes életében köztük forgolódván. Fényes sikerű rohamaira kitűnő példák : a fertő-sopronyi erős sánczo- lat, a gutái redout, Simontornya, Pápa, Földvár, a fehérvári ráczváros, Kőszeg, Tata, Kapuvár, Borostyánkő, a győri szigetváros stb. bevétele s számtalan harczdöntő lovas rohamai. Nem csoda aztán, ha ily ritka sikertől elcsábíttatva — kivált a hadi szerencse fényes napjaiban,

') T. Szalay László úr szívességéből, ha emlékezetem nem csal: Kap- rinay gyűjteményéből.