Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

X.

81

— olykor túlmerész kísérletekre ragadá heve: mint a visszavert sopronyi megrohanás (1706.); noha ezt is eredmény koszorúzta volna, ha az egyik vezénylő ezredest

— épen azon pillanatban, midőn a zászlót a kivívott várfokra feltüzé -— véletlenül le nem lövik, a mi a hősileg küzdő hajdúságot elcsüggesztette volt, — mint majd részletesen látni fogjuk a maga helyén.

E kis kitérést Bottyán bővebb katonai jellemzése végett itélérn szükségesnek. Most kisérjük táborát tovább.

Simontornyát őrséggel megrakván, Horváth Feren- czet hagyta benne parancsnokul, s azzal, mig egy csapattal Fejérvárt táboroltatá körül, Palota alá szállá többi hadaival. E vár — melyet egykor a kemény Thúry György oly hősileg megvédett a török ellen — kettős árokkal, bástyákkal, és négy toronynyal vala erőditve1). Bottyán mielőtt ezen várat víná: a Veszprém-, somogy-, és tolnamegyei parasztságot kirendelteté, s Hidvégen és Fokon — a Siónak a Balatonból kiömlésénél — erős sán- czokat ásatott, franczia hadmérnökeinek igazgatása alatt. E czölöpzettel ellátott redoutokban aztán állandó őrséget tarta, hogy így egy részről az ekkép megerősített Sióvonal által a Pétervárad és Eszék felől netalán feltörő rá- czoknak útját s a budai németekkel lehető megegyezését elvágja, más részről a Duna túl felén lévő kuruczokkal Fokon, Hidvégen, Simontornyán és Földváron át biztosított közlekedési vonala legyen, a Balatontól a Dunáig.

E jól tervezett védintézkedésnek 1706. elején — mint látni fogjuk — nagy hasznát vévé, s hasznát vette később Eszterházy Antal.

Palotával Simontornya példája szerént hamarjában végzett. Azért ebbe is őrséget vetvén, utána a kis csíkvári erődöt — Fejérvárnak mintegy elővárát — könnyii0 Szalay L. VI. k. 464. 1.

6