Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

VIII.

70

Másodszor octóber végefelé küldött alá, s e hadjáratáról tudósítja Rákóczit Kecskemétről octóber 31-kéről: „Hogy penig addig az iidőig (a míg t. i. a hajókat és kompokat elkészítethette) az had híjában ne heverjen: másodszor is Ráczországra küldöttem az hadamat, ki is egész péterváradi sánczig bényargalván, feles ráczokat vágtak, s egy álgyujokat is elnyerték; szarvas-marhát, juhot sokat hajtottak : egy szóval egész péterváradi sánczig az körül s belől levő helységeket s úgy minden- némíí jószágokat porrá tették“1).

Ugyan erről Eszterházy Antalnak Kecskemétről szintén octóber 31-kéről, — miután elébb Horváth Tamásnak a gyalogsággal lett előre küldését megírja : „Magam is, Isten segítsége által, szándékozom megindulnom az lovas hadakkal, és ha Istentűl lészen engedve : Bécs táját meg akarom látogatnom rövid nap, és minden kigondolható és végben vihető dolgokat elkövetnem. — Már két ízben portássaim egész Bácskaságot annyira megrablották és égetéssel megpusztították, s marháikat mindenestül elhajtották, hogy azoknak semmiek nem maradott meg. Az búzájok is mind megégett. Magok közül az kik megmaradtak, azok is kik Dunántúl Péter-Váradj a tájára, kik az Tiszántúl az török földire szaladtak. Nemcsak azok, de még az Ráczkevi szigetségblil és Szent-Endre, Pomáz és Kálóz tájárul, xígy az Tabánbul is mind az víz hátán, s mind szárazon szaladnak Eszék felé alá“2).

Talán fölösleges is említenünk, hogy a ráczok földjének itt felhozott elpusztítása az általok elkövetett hasonló dúlások sőt kegyetlenkedések megtorlásául következett be. Oly végletekre jut vala ekkor a két nemzet közötti gyülölség, hogy Bottyán, mint oct. 15-kéről irt leveléből

') Gr. Károlyi-levéltár. ") Ugyanott.