Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
IX.
71 láttuk, rácz foglyait Kecskeméten leölette, s túl a Dunára indulásakor parancsot adott hadainak: lia németet fognak, életének kegyelem, a ráczot le kell vágni. Es e rendszabály még 1706-ban is tartott1), só't az események tanúságából-azt következtetni, hogy Dunántúl egész az 1707-ik év végéig érvényben vala, Miután az eleintén több ízben megkísértett édesgetés, szépséges bánásmód nem vezetett czélhoz : kénytelenek valónak a magyarok is ily végsőkre fakadni. Bottyán, hogy a dunántúli ellenség állapotáról, hol tartózkodásáról biztos és körülményes tudósítást kaphasson : elöljáró portaképen legserényebb ezredesét, a hó's Bezerédy Imrét octóber vége felé újra átköltözteté — Paks táján, ezredével. Bezerédy fordulást tévén oda túl, szerencsés harczot harczola, melynek hire magával együtt, vagy tán még előbb érkezett vissza Bottyán táborára. Rákóczi tudósítja 1705. nov. 2-káról magyar-egregyi táborából Károlyit: „Bezerédy újobban szerencséssen viselte magát: Esz- terliázy Gáspár gyalogjait és az lovassában is felest levágatott, maga (Eszterházy Gáspár) is csak alig szala- dott el“ 1 2). Jó előjáték volt a megnyitandó nagy hadjárathoz. IX. November 4-kén hajnalban maga is megindúlt Boty- tyán Kecskemétről a lovas hadakkal Horváth Tamás után, és a Dunán még azon éjjel átszálíttatta egész seregét. Már a költözködéskor kiadá a hadi parancsot, hogy a gyalogság készen legyen az ostromra, a mely végre számos létrát, s a Dunaszigetekben sánczok behányására 11 L. a sopronyi Ritter-féle német krónikát. 2) Gr. Károlyi-levéltár.
