Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXXIII.
360 még kegyelmed voluntérjai iránt is; mert azok kezdették.“ stb. Sőt nemcsak a vármegyék: maga Bottyán kénytelen volt Bercsényinél jelentést tenni a tiszántúli hadak kíméletlen kihágásai, prédálásai ellen, s annyira megszánd a szegénységet, hogy — mint látni fogjuk — utóhb azon kéri vala Bercsényit: inkább ne is jöjjön fel többé segítségül Károlyi, mert végkép elnyomorítja azon földet, s nem lesz Újvárt honnan élelmezni. Károlyi úgy látszik, kissé zokon vette Bottyán gyakori őszinte kifakadásait, hadainak fegyelmetlenségét illetőleg; s a kettó's parancsnokság is mindegyikökre nézve kellemetlen vala; a mennyiben a hadaknak olykor aka- ratlanúl is kétféle, néha egymással ellenkező rendeletek adattak, kivált ha még hozzá veszszük, hogy Bercsényi is külön ordereket küldözgete a briffadérosoknak. Ká- már február 16-káról panaszkodik Dejtárról Bercsényinek, hogy ő neki nincsen a hadakhoz szólója.......... Bercsényi febr. 22-kéről válaszolja neki Unghvárról: „Cso- dállom, azt Írja kegyelmed: az hadakhoz nincs szóllója kegyelmednek; talám Bottyán uramot consider álja kegyelmed? .........Hiszem tudja kegyelmed: egyenlők az dispositio k. Ha kegyelmed vétket lát, hogy nem rendelésem szer ént van valami — miért nem lehetne ahhoz szóllója kegyelmednek?!“ Sokkal több baja lön Bottyánnak. Mert az ő szoros rendben tartott, s az örökös vigyázásban, portázásban az őrállomásokon sokat szenvedett hadai közé oda jővén a Károlyié, a mint e szilaj nép elkezdett dáridózni, nagy vígan farsangolni, borozni, a szegénységet étel-italért zaklatni: eleintén irigyleni kezdék ezek vig életét, s panaszkodni a magok sanyarúsága felett. Majd a Károlyival Újvár felé vele adott Bottyán-féle ezredek együtt táborozván a túl a tiszaiakkal: reájok is kezde elragadni
