Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXXIII.

361

a dombérozás; különösen a Géczy Gábor ezrede szilaj ált neki. Tisztjeik is kényelmesebbnek találák a víg életet, legalább farsangon, s mintán a Garam áradása miatt vészé- delemtől az újvári oldalról nem volt mit tartani: Bottyán rendeletéire, a ki őket a bányavárosok szélén kifáradt őrségbeli katonaság rendszeres fölváltására parancsolá: Bercsényi, Károlyi más utasításaival kezdék magokat egy-két ízben mentegetni.

Ezekhez járult a már ekkor javában pusztító dög- halál is (pestis), mely a Rákóczi-háboru egyik főmegbuk- tatója vala. Bagosy Pál, a derék hajdu-brigadéros már ebben hala meg, ebben később Radios Endre és Orosz Pál tábornokok, sok főtiszt, nagyszámú katonaság. E vész a kuruczok táborait az 1709. és 1710. évek folytán jobban szorítá és csökkenté, mint maga az ellenség. Kivált a várakból erősen szökött, széledt miatta a had, s nagyobb seregeket épen e ragály miatt nem lehete ösz- szeverni, egymás elől bujdokolván az emberek, mivel a kór nagyobb tömegekben, természetesen, jobban terjedt. E fölött még erkölcsi hatása is igen nyomasztó vala a katonákra, demoralizáld a hadsereget, melyben már ekkor, 1709. elején, ily elvek kapának lábra: úgyis maholnap meghalunk, vigadjunk hát a míg élünk! Aztán a pestis rovására neki adták magokat a nagy dorbézolásnak, részegeskedésnek.

Bottyánt mind e szomorú körülmények rendkívül elbúsíták: alig várta, hogy eltávozzék Károlyi a tiszántúliakkal, hogy ő ismét a régi rendre szoktathassa saját hadtestének némely elkapatott ezredeit. Egy nehéz pillanatában ekkép önté ki panaszos lelkét, Bercsényihez Szécsényből irt mart. 8-iki levelében:

„Már egynihányszor alázatossan requiráltam Excel- lentiádat az idevaló fogyatkozásokra!, és az postérungok- nak felváltatásárul: de semmi consolatió nem nyújtatott. —