Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
XXIII.
237 sem vesztettek, mert Rákóczi a tábori társzekereket szerencsére más utón küldé, és igy ezek megmenekiil- hetének. Maga a fejedelem a hadaktól elszakadván, említett lu'í testőrjei, néhány udvarnoka, és mindenféle csapatokbeli tisztekből álló, körülbelől 100 főnyi kísérettel Bán felé menekült, s onnét Nagy-Tapolcsányon át éjszakára Nyitra-Szerdahclyre. Itt kötteté be sebét. Bánban történik vala, hogy a fejedelem kissé megpihenvén, az utczán épen akkor éneklő deákok haladtak, Jac- coponinak a „Világ hívságairól“ irt hymnuszát zöngedezve. A méla hangokra Rákóczi kitekinte ablakán, s íme azon pillanatban midőn kihajolt, véletlenül az ének e sorait hallá: „Quam breve festum est Haec mundi gloria!“ .... (Mily rövid e világ dicsősége!) A fejedelem szemeibe könnyek tolulának'). A gutái győzedelméről visszatérő Bottyán aug. 2-kán érkezett Újvárba2), hogy a nyert hadi szereket és zsákmányt a várba helyezze; s még az nap indult fölfelé, a fejedelem után. Egyszersmind a Vág mellett állott Ocs- kayt is előre rendelé. Aug. 3-kán már Nyitrát is meghaladta volt hadtestével: midőn késő délután a legelső futókkal találkozók, a kik megbeszélék neki a szomorú hirt, hogy a harcz szerencsétlenül elveszett, a szép sereg szétszóratott, s a fejedelem megsebesültén menekül — ha ugyan el nem fogták .......... Képzelhetni e hirek lesújtó hatását Bottyánra, a ki saját feladatát győzödelmesen végbe vívén: most diadalérzettel sietett a fősereghez, még nagyobb győzödelmeket ') Kolinovics. 2) Eredeti levelének kelte.
