Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XXIII.

238

reményló'. Mindazonáltal ó' volt most is, a ki az általános zavarban fejét el nem veszté. Hadainak — melyek fele részben gyalogságból álltak — meghagyta, hogy csak folytassák útjokat utána, a futók összegyűjtésére, az ellenség feltartóztatására. O maga pedig saját ezredéből kiválogatá a legvitézebb, legserényebb 600 lovast, s ezen elszánt csapattal megindula eló're, vágtatást, a mint csak bírta. Czélja volt: a szeretett fejedelmet akárhol fölkeresni , s megmenteni; ha pedig már fogva volna: kivágni az ellenség közepébó'l is, vagy elvérezni érette.

Mikor már az éjszaka beálla: érkezett hé fáradt csapatával Nyitra-Szerdahelyre, melynek utczáin valami szomorú, mindenféle ezredekbeli hadtöredék lézenge. Tőlük tudá meg, hogy ők a fejedelem kísérete, a ki e városkában van; egyszersmind elmondák a harcz részletesebb folyamatját s a kétségbeejtő' helyzetet. A hű tábornok a busongó fejedelem szállására mene, s érzelmeit nem bírván visszatartóztatni: keserű szemrehányással, nehéz kifakadásokban tört ki előtte, hogy miért fogadta el a harczot az ő (Bottyán), és vele volt legjobb csapatai távollétében1). S bizonyára, ha az ütközetben a jobbszárnyat boldogtalan Pekry helyett a határozott, kemény, és vakmerő Bottyán, e kitűnő lovas vezér vezeti: a koczka megfordítva dől el; mert az ő tüzes rohamát az ellenség ki nem állta volna, míg a tétovázó Pekry csak habozék. Azonkívül Bottyánt a katonaság szerette, Pekryben pedig semmi bizodalma nem volt, mivel örökké csak harezot veszte, vagy hátra kertelt az ellenség elül. *)

*) Kolinovics: „Accedit sub vesperum a Guttam excursione reddnx Bottyánius, cum 600 equitibus, graviter expostulans, quod se, suisque turmis optimis abscutibus," certaminis aleam Kakoczius jecerit; quos tamen Praetorianorum vice, in villae circuitu pro excubiis locat.“