Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
I.
17 Es e rettegés későbbi, kurucz tábornokkori ellenségeire is átment. Nevezetesen a császári hadseregnek zömét képezett ráczok, kik a babonára, kivált még akkoriban különösen hajlandók valának — mindenféle csodálatos mondákat beszéltek róla; esküdöztek, hogy saját szemeikkel látták, mint pattogott le testéről a csatában sűrűn reá lőtt golyóbis. — Egyik szemét Bottyán még hajdanában, a törökök, tatárok ellen vitt harczokban elvesztette volt, és fölötte fekete selyemkendőt viselt. Már maga e körülmény szokatlanná, rémessé tette őt, a kinek másik megmaradt nagy villogó szeme parancso- lólag és rettegtetve szórá villámait; a ráczok reszketve beszélték tábortüzeiknél, hogy e csodaember, ezzel a félszemével vívásközben megbűvöli a vele szemben állót, és aztán levágja; s hogy szeme nézését senki ki nem állhatja, miről Kolinovics is emlékezik. — A tőle való félelem annyira ment, hogy a Szerénységben az anyák síró magzatjaikat az ő nevével ijesztgették. Azonban igaz az is, hogy Bottyán a ráczokkal, a magyar lakosságon elkövetett kegyetlenkedéseiket s diétásaikat megboszulandó, több Ízben igen kurtán és keményen bánt. Rettegésöknek tehát volt való alapja. Bottyánt a labanczok is félve félték, s teste sérthet- lenségében hittek. Maga Kolinovics „ golyójarhatlan “ - nak mondja őt1). Sőt a német köznép, babonás félelmében, sátánoktól íajzottnak tartotta. Sopronyban, melyet mint ellentállót összebombáztatott, egyberontatott volt, az ottani Ritter-krónika fenntartá a róla akkor szerzett német dalt: „Vak-Bottyán, du Teuffels-Brut.“ Talán azért nevezték ördög-sarjának: mivel Sopronyra valójában pokoli tüzet ontott vala.
