Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)
I.
18 E babonás félelem csak k i s é r é már kivívott nagyságát, és főleg mint személyes h o s t illette; azonban 6' mint hadvezér is majdnem hasonló tekintélyben, jeles hírben álla; úgy hogy pártfejei a legkeményebb feladatokat rendszerént 6' reá bizák. A knruczok háromszor vesztettek nagyobb ütközetet: Nagy-Szombatnál,— noha ezt, a holtak számát tekintve, ők nyerték meg, csak a beállott visszavonulás miatt mondható elvesztettnek — továbbá Zsibónál, és Trencsénynél. Sajátságos, és egyszersmind igen jellemző, hogy mind e három csata után, midőn a többi tábornokok a zavarban úgy szólván fejőket vesztették, Bottyán küldetett a diadalmas ellenség elé, — üsse nyélbe újra a dolgokat! Nagy- Szombat után ő nyomúlt át újból a Vágón 24 zászlóalja huszárral, előre a morva végekig; Zsibó után ő hódította meg Túl a Dunát, s villámként csapott Bécs vidékére, hogy a német tábort Erdélyből visszahíjja; Trencsény után ő álla szembe maroknyi 4000 hadával a győzelemittas ellenséggel, mely az elébb 22,000 ezer embert vert meg és szóra szét. Az ily válságos alkalmakkor tűnt ki leginkább Bottyán hatalmas vezéri tehetsége, mely mindig helyén volt, s ott is kitett magáért, a hol mások már csügge- dezének. Ilyenkor ő páratlan tevékenységet, buzgalmat, fáradozást, önfeláldozást tanúsíta. Azért 1709. őszén váratlanul bekövetkezett halála nagy csapás vala a kuruczok ügyére, mely annakutána hovatovább ellianyatlott, — a mint végül bővebben kifejtendjük. Ez általános bemutatás után lássuk : honnan került elő e nagyjelentőségű hős? s lássuk kalandos életfolyamát, merész hadjáratait. Mielőtt ezek leírásához kezdenék, megjegyzem, miszerint a jelen kötet mintegy előfutárja azon terjedelmes