Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

I.

15

Újfalu határában a hldfőeró'd-maradványait is soká Boty- tyán-sánczának nevezék1) s nevezik talán ma is. Esztergom főterén ott áll a szép városháza, földszinti tömör oszlopsorával, melyen az emelet nyugszik, s magas man- sard-tetó'zetével, 40 öles homlokzatával a főpiaczra: ma is büszkén mutatnak a díszes ódon épületre az ott lakók: „Ez volt Bottyán tábornok kastélya!“ Ugyancsak Esztergom határában egy tavat, egy dűlő földet, és egy parlagot az ő emlékére nevez az ivadék „Bottyán-ta- vának, Bottyán-dülőjének, Bottyán-parlagának.“ Egyszerű emlékek, de szebbek sok hizelkedés-alkottu érczszobornál, mert a nép hálája által emeltettek.

Bottyán rendkívüli“ vitézségéről a nép között már saját korában mesésnél mesésebb hirek keringtenek. Szentül hitték, s e hiedelem, mint Rákóczi emlékiratai bizonyítják, országszerte el vala terjedve, hogy Bottyán testét sem golyó nem járja, sem fegyver nem fogja. Innét, midőn 1705. nyarán Duna-Földváron alól Glöckels- berg tábornokkal megütközvén, maga is arczára, homlokára vágást, és czombjába súlyos lövéseket kapott: mint az apákról fiakra szállott dunántúli hagyomány fenntartá, katonái s a nép e sebek miatt elcsüggedtek s kétségbeesve mondogatták: Már mindennek vége; az öreg apó sem sérthetetlen! imé a fegyver őt is fogja! Bottyán azonban, hogy e csüggedést eloszlassa, s ama hiedelmet saját előnyére továbbra is fenntartsa: midőn a levertség e hire elhatott sátorába, igen ügyesen, meg- parancsolá tisztjeinek: liireszteljék el a táborban, s a nép között, hogy őt nem a németek lőtték meg, hisz’ testének, tudják, nem árt a fegyver; hanem midőn Bottyán- vára alatt a Dunahidat csináltatván, az ácsok között járkált volna, a bárd alól kipattanó forgács rúgta meg

') Pray kézirati gyűjt. XXL (Egyetemi könyvtár.)