Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XI.

95

Rémítő zavar, futás lön Ausztriában, ijedelem a székvárosban , hol a zsibói öröm egyszerre mély gyászra változék.

Dunántúl, kivévén két három ostromzárolt várat, nem vala többé császári sereg; — minden Rákóczinak hódolt. Eszéktó'l fel a Lajtáig magyar zászlók lobogónak, s míg Erdélyben a városok egymásután hajoltak vissza az uralkodóház hűségére: a császár otthonn, saját székhelyén -— úgy szólván — nem vala többé biztos1). Bécs falai közül ki nem léphetett, menten elfogták volna a száguldozó ku- ruczok. Es ez L Józsefet különösen boszantá, mert szenvedélyes vadász vala2).

Igyen mutató meg Bottyán, hogy a dunántúli kerület a kurucz fegyverekre nézve nem „fatalis terra“; a mint láttuk ugyanis hat hét alatt az egész országrészt elfoglaló, szervezé, győzedelmet győzelemre vitt, egyik várat a másik után vette meg, s ő, ki 8000 emberrel jött vala át: most már nem kevesebb mint 30,000 harczos felett parancsnoköla; nevezetesen 8000 emberéhez még 12,000 katonát toborzott, s körülbelül ugyanennyi fölkelt nemességgel rendelkezék.

Diadalmainak híre felvillanyozó a nemzetet, a mely most már felocsúdva zsibbadtságából, s feledve a zsibói csapást: új erőt, új bátorságot érzett ereiben, s kétszerezett erélylyel készüle a további háborúra.

0 Wagner : Hist. Josephi I.

*) Szalay László VI. k., s minden nagyobb magyar történetkönyv. Továbbá gr. Pekry Lőrincz ugyan e dolgokról így ir 1705. decz. 9-kéről Bakóról gr. Lázár Ferencznek: „Az közönséges dolgot penig az mi illeti, Istennek hála, az Dunántúl való föld egészen felült (értsd: lóra ült, hadra szállt) Urunk hűségére; Fraknót, Esztergomot (?), Simontornyát megvették; Bécsböl ki nem jöhet az német, mindjárt levágják.“ („A gróf Lázár család.“ Családja számára irta és kézirat gyanánt kiadta gr. Lázár Miklós. Kolozsvárit, 1858. 214. 1.)