Thaly Kálmán: Bottyán János Rákóczi Ferencz fejedelem vezénylő tábornoka. Történeti életrajz a kuruczvilág hadjárataival (Budapest, 1986)

XI.

Bottyán vitézségéről, fényes hadi tetteiről az ország távolabb vidékein is szájról szájra szállt a hír; tekintélye, népszerűsége nagyban növekedék. A túl a dunaiak pedig atyjokként szerették, mivel a hadakat mindenütt szoros fegyelemben tartá1).

Ezen időből Bottyánról egy magasztaló kurucz ének maradt fenn, mely a jelen mű Írója által kiadandó régi dalgyűjtemény számára Szombathelyről küldetett be, holott egy ó énekes könyv táblájára irva találták.

Maga Rákóczi fejedelem Bottyán előadott hadjáratára czélozván, vigasztalan irta Munkácsról 1705. deczem- ber 30-káról — tehát nehány héttel a zsibói nap után — XIV-ik Lajosnak :

„Isten kegyelme csodálatos, a ki minket veszteni, de győzni is engedett, s a ki nekem kárpótlásul Erdélynek egy darabjáért, az országnak terjedelmes dunántúli részét adományozá; hadaimat 12,000 harczossal öregbítette, s a fiatal Heister (Szent-Gotthárdnál) megveretése után még a Szerénység s a Dráva és Száva közötti föld lakosait is hozzám hajlította“2).

Es mind ez az öreg Bottyán műve vala.

Miután hősünk Pálífyt a parndorfi síkon kiszorította az országból, s a horvát bán menekvő csapatai nem fértek be mind Német-Ujhely és Bruck falai közé : a kinn- maradottakat a bátor Balogh Ádám és Szekeres István -— Bottyán felportyázó ezredesei — újra megtámadták, s nagyobbára lekaszabolták3).

Tábornokunk most, míg egyes lovas csapatai Ausztriát felnyargalnák : maga a hadakkal Ruszt alá szállá; *)

*) L. Rákóczi emlékiratait, és saját levelét Károlyihoz.

2) „Aktenstücke zur Geschichte Franz Rákóczi’s.“ II. 456. 1. — Szalay; VI. k. 309. 1.

3) Bottyán levele Károlyihoz.