Kókay Krisztina (Esztergom, 1997)

Az időnként elefántcsonttoronyba zárkózó írófejedelem (fejedelem-író) rögzíti a Homokkönyvben: „E könyv oldalainak száma valóban végtelen. Egyik sem az első, egyik sem az utolsó.“

A rajzoló művész levélmennyisége-vonal- mennyisége (gondolatmennyisége) is a végtelent kísérti.

Minden levél egy gondolat, minden levél egy történet, minden ceruzavonás egy érzület.

Borges később (ugyanott) a következőket fogalmazza meg: „...az erdőben lehet legjobban elrejteni egy falevelet.“ A rajzon (rajzokon) sok apró vonás, levél között rejtőzik a talány - egy-egy gondolattitok.

The outstanding prince of writers who occasionally escaped to his ivory tower, writes the following in The Book of the Sand: "The pages of my book are infinite indeed .There are no first or last pages". The amount of leaves (composed of lines and the creative thoughts of the artist behind them) reaches the boundaries of the infinite.

Each leaf is an idea and a story. Ever}' single pencil stroke is a feeling. Later, in the same book. Borges points out: "A leaf can be best hidden in a forest". In the case of Kókay. a similar process can be noticed. The mystery is concealed among a number of intricate sketches and leaves.

Moreover, the tree stands as a symbol of the woman and is part of the symbolism of life and death. This symbolism cannot be devoid of love and sexuality.

The leaf itself has an overt erotic overtone and a strong message.

Art of the face II. (The portrait of the

POET AND OF THE TOWN)

I would like to focus attention on two earlier masterpieces that have been unfairly ignored by the critics. It is the portrait of the poet. Bálint Balassi, "the soldier of God", dying at Esztergom.

While the portrait has all the distinguishing and characteristic features of Balassi's face, in the portrait gallery of famous

A fa egyébként az asszonyt jelképezi, és az élet és halál képzetköréhez tartozó, amely a szerelemtől és a szexualitástól elválaszthatatlan.

A levél konkréten erotikus jelentéssel bíró és üzenethordozó.

Arc-művészet II. (A költő arca, a város arca)

A befejezés előtt, a levél-arcok előtt, a művész két korábbi méltánytalanul mellőzött mesterdarabját (mesterművét) lehetne megemlíteni. A férfiportré Balassi Bálintnak az Esztergomban haldokló „Isten katonájának“ arcképe.

A magyar hősök arcképcsarnokában - a magyar írók portrépanoptikumában ez a rajz Balassi alkati és arcvonásbeli jellegzetességei mellett egy korabeli vitéz, vagy' egy reformkori mesélő kontaminációja is lehetne.

Egy szinte általánosítható arc - egy magyar író- egy zaklatott és kalandos életű poéta portréja.

Az aprólékos kidolgozású arc, a minuciózus mentecsatt és a kétoldalt indázó ornamentikával telített anyagcsík (atlasz, tafota, bársony vagy damasztdarab) idézik a kort.

Hungarian heroes and authors.the drawing can be viewed as a soldier of the period or a story-teller of the Reform Era.

A face that could belong to anybody - a portrait of any Hungarian poet and writer with a troubled and adventurous life.

The delicate face, the elaborate clasp of the pelisse and the two tendrilous, ornamented stripes (of satin, taffeta, velvet or damask fabrics) edging the left and right sides of the composition, all evoke the 16th century.

The drawing, "The View of Esztergom”, has a horizontal perspective.The picture of the landscape and the town could be regarded as a counterpart to the vertical Balassi portrait. The map-like drawing resembles the prints of the period, made by Hufnagel.

The two delicate and naive twin portraits (the human face and the picture of the