Kókay Krisztina (Esztergom, 1997)

A vertikális Balassi portré párdarabjának tekinthető a horizontális távlati rajz - Esztergom lát képe, a táj arca, a város arca. A térképszerű mű korabeli Hufnágel-met- szeteket idéz.

Ez a két szubtilis és naiv mű, finom rajz- tudásról árulkodó ikerportré, portrépár (az arc és az arculattá formált táj) újabb gondolatokat vethet fel, és újabb dialógusokat indíthat el az ábrázolás és újraábrázolás dilemmájáról és jövőjéről.

A művész tapogatózva rajzol, keresi az utat. Mégis evvel a két korai rajzával - gazdag tobzódó lombvegetációinak és építészeti struktúráinak míves lapjai mellett egy folytatás nélküli érdekes sorozat - érzékeny vonulat - alapköveit rakja le kezdő hangütéseit adja meg.

landscape) reveal Kókav's excellent drawing skill and give rise to new thoughts and arouse debates about the dilemma and the future of representation and rerepresentation.

The artist is trying to find her way in the process of drawing. Her two earlier drawings not only accompany the line pages of the rich foliage-vegetation and the architectural structures, but they seem to lay the foundation of a sensitive sequence that has remained unfinished and awaits to be continued.

Images of the face

In the final phases of drawing, Kókav's trees and leaves often take on an architectonic quality once again.

The stone, the wall and the capital return in her works. The capital, with the hint of a concealed or fairly recognizable lace, implies an anthropomorphizing intention. The column is considered to be the most direct and obvious architectonic equivalent and symbol of the personality as well as the most anthropomorphic architectural form. According to Miklós Mojzer, the column is highly individual. Some religions attribute human features to superior beings. The Bible forbids the anthropomorphic depiction of God. The avoidance of this taboo

AZ ARC - ARCKÉP - KÉP - KÉPMÁS

Kókay Krisztina Iái. levelei a végső stádiumban gyakran újból architektonikus ábrázolásokká szeműnek.

Kő, fal és oszlopfő jelenik meg újra a rajzokon. Az oszlopfő rejtőzködő (vágj1 éppen nyilvánvaló) arca, fejformája antropomor- fizáló szándékot rejt.

Az oszlop az egyéniség, a személyiség legközelibb, legközvetlenebb építészetbeli. architektonikus megfelelője, sőt jelképe, és leginkább antropomorf építészeti alakzat. Az oszlop individuális. (Mojzer Miklós)

A vallások a felsőbbrendű hatalmakat emberi vonásokkal ruházzák fel. A Biblia tiltja az Isten emberi alakban való ábrázolását. A tilalom megkerülése és az arc geometriája hozta létre (terjesztette el) azt a gyakorlatot, hogy egy szimmetrikusan elrendezett növényi minta, ornamentika, vagy kalligráfia arc-formát rajzol anélkül, hogy a „faragott kép“ készítése bizonyítható lenne. A szent szerzők, akik már hozászoktak az antropomorfizmu- sokhoz, elsősorban nem az érzékletes ábrázolás ellen, hanem inkább a bálványimádás ellen akartak harcolni - és megóvni az isteni transzcendenciát.

Kókay Krisztina egyik legújabb rajzán a levéllabirintusban, a kőlabirintusban egy arc-labirintus rajzolódik, egy arc rejtőzködik.

and the geometry of the human face led to the widespread practice of applying symmetrically arranged floral ornamentation or calligraphy, in order to imitate the shape of a face. Thus the act of making "graven images" could not be proven. The Holy authors, having already touched upon the question of anthropomorphism, were not really against the sensible depiction of Deity, but against the worship of idols. They struggled to maintain the transcendence of God.

Similarly, a mysterious face seems to be hiding or to, be camouflaged in one of Krisztina Kókay's newest maze of leaves and stone, producing the labyrinth of a face.