Kókay Krisztina (Esztergom, 2005)

SZENTGYÖRGYHEGY • 1992 részlet • detail

PAPÍR, CERUZARAJZ • PAPER, GRAPHITE • 27X46 CM

DOMOKOS MÁTYÁS

„Változtatnod nem lehet"

Kókay Krisztim esztergomi kiállítása elé

Ifjúkorom egyik mestere, Németh László gyakran mondogatta, de több helyütt le is írta, hogy a művészi tehetségnek a zavartalan érlelődéshez az ismeretlenség csöndjére és termékeny homályára van szüksége. Olyan aranyigazság ez, amit a művészetek története számos példával megerősít. Ugyanakkor 20. századi művész-életek sora arra is figyelmeztet, hogy nem jó, ha ez a csönd, az ismeretlenség, vagy a kényszerű visszahúzódás csöndje túlságosan sokáig tart, ha a homályt túl későn oszlatja el, mert későn, vagy túl ritkán jön létre - ahogyan ez Kókay Krisztina eddigi pályafutásának katalógusbeli összefoglalójából is kitűnik - a találkozás a szakma belvilágával és azzal a befogadó közeggel, amit közönségesen „nagyközönségnek" szoktunk mondani. Kiváltképpen képzőművészek esetében sínyli meg a kései találkozást az alkotó, hiszen az ő magánya és elszigeteltsége nagyságrendekkel nagyobb, vagy ha tetszik: mélyebb és kilátástalanabb, mint mondjuk a szavak embereié, az íróké. A kép, a szobor, a gobelin, a rajz ugyanis csak egyetlenegy példányban árválkodik a műterem - legföljebb néhány barát által háborgatott - magányában és csendjében és homályában, míg a könyv - ha olvasatlanul is - legalább ezerben. Aztán ideáll valaki, a képek és Önök közé, mint jogcím nélküli, de azért - remélhetőleg jóhiszemű kiállításmegnyitó, akit se a szakértelme, se a szakmája nem predesztinál erre.