Album Strigoniense 1928. januarius 29. (Esztergom, 1928)

mint a tréfás anekdotákat. Még most is fülemben cseng jóízű nevetése, amidőn azt az élményét mesélte el. hogy egyszer egy őszhajú, vén cigány azon a címen koldult tőle, hogy: „szegény árva gyerek vagyok“. .San Anselinoban pedig ma is emlékeznek ama farsangi tréfájára, amidőn dominikánusnak öltözve, az egész kolostorban, az összes páterek segítségével kereste állítólagos fivérét— Don Giustinianót, majd amidőn az eredménytelen keresés után azt a tanácsot adták neki, hogy várja meg saját szobájában, visszaöltötte bencés ruháját s újból elindult, ezúttal dominikánus fivére keresésére.

A gyermekeket a jó Don Giustiniano nagyon szerette, ezek pedig rajongtak érte. Midőn nyaranként hol rövidebb. hol hosszabb látogatásával Csórón megörvendeztetett, rendesen sógornőm gyermekei is itt nyaraltak és senkivel sem tudtak oly kitünően elmulatni, mint a tudós bencéssel, aki óraszám is ellabdázott és elmókázott velük, úgyhogy ki sem jöttek a nevetésből. Csak a jó lelkiismeret, a jól végzett munka tudata adhatja meg az embernek azt az állandó vidámságot és lelki egyensúlyt, mely Don Giustiniano egyik legkedvesebb jellemvonása volt. Szívből kívánjuk, hogy az új magas állásával járó súlyos gondok azt soha meg ne rontsák.

Gr. SOMSSICH JÓZSEF mj. külügyminiszter.

PANNONHALMA

24